Az elnevezésekkel nem vagyok teljesen tisztában, néha angol nyelvű írásokból próbálok valamit tanulni, de szerintem annak aki tanult ilyen téren, annak, mit próbálok valahogy elmondani
a szűkített hármasra rakott kis szeptim az csak félszűkített akkord, a teljes szűkített szeptimakkordnál a szűk hármasra szűkített szeptim épül.
amúgy ha már felsoroltad, hogy teljes legyen a kép, bővített hármasra is nyomhatunk szeptimet:
egyik a bővített major szeptimakkord lesz, másik (kisszeptimes) meg bővített domináns szeptimakkord, utóbbit elég sűrűn használják.
Persze, hogy lehet, de azt nem minden esetben fogják pl Fm7-nek, vagy F7-nek nevezni, még hanem Fm7maj, meg F7maj. Amúgy persze igazad van, de a 13-as akkordtól kezdődött az egész, az meg nyilvánvaló, hogy egy A13 nem ugyanaz, mint egy A7maj13.
Jaja, közben a zeneakadémiára járó barátom megerősítette az elnevezéseket...
Amúgy azért dominánsszeptim, merta domináns fokon (5. fok) található (máshol nem).
Nincs igazad, mert dúr és moll hármashangzatra is lehet kis és nagyszeptimet tenni!
Dúr 3ashangzat + kisszeptim = dominánsszeptim...
Dúr 3ashangzat + nagyszeptim = majorszeptim...
Moll 3ashangzat + kisszeptim = mollszeptim...
Moll 3ashangzat + nagyszeptim = mollmajor-szeptim (ha jól emléxem, így hívják, de ez most nem 100%)...
Két szeptimakkordnál a kiinduló hármashangzat hangjai nyilván mások, de az alapra szeptim az dúr7-nél és moll7-nél is ugyanaz szeptim lesz, pl Am7 = A C E G, A7 = A C # E G.
Nem okoskodás, csakhogy Snakepit kollegának tiszta legyen
jah.. ez egyszer már át lett rágva asszem.
Igen, a hangok "súlya" változik akkordról akkordra.
Pl. C dúrban az F hang a D moll terce, nagyon fontos hang.
C dúr akkord esetén viszont az F kvart hang, amit ha megpróbálsz ráerőltetni az akkordra akkor elég csúfos lesz az eredmény. Mivel C dúr akkordnak E hang a terce (nagyon fontos hang) és az F csak egy kisszekundra van tőle, ezért súrlódás lesz. Összhangzattan.
Pont az a lényege a modális skáláknak, hogy ugyanazzal a hangkészlettel más sorrendben szerepelnek a hangok, ami által a hangsúlyok is máshova kerülnek.
Hello!
Lenne egykét kérdésem a modális skálákkal kapcsolatban:
"Ülj le egy zongorához, a bal kezeddel játssz egy D-7 akkordot (D F A C), és játszd hozzá a dór és a moll skála hangjait a jobb kezeddel. Valószínűleg úgy találod majd, hogy a dór jobban szól, mert a B hang kevésbé disszonáns a Dm7 akkordra, mint a Bb. Ha dór skálában játszol egy moll hetesre, nincs kerülendő hang..."
Itt tudtommal a dór skála a Cdúrból épül fel, (D-E-F-G-A-H-C-D), szóval mért nem lehet egyszerűen a dór helyett sima cdúrt játszani? Ugyanazokból a hangokból épül fel, nem?
Előre is köszi!
Persze, hogy van értelme. Ahogy te leírtad, az a gyakorlati alkalmazásban jó mankó lehet, de elméletben ez nem két külön hangköz (oktáv+valami), hanem egyetlen hangköz. Meg persze a gitárnál sokszor nem is oktávon felül jelennek meg a hangok.
"...ismerje fel és tudja zongorán játszani a sus7 akkordot, a jazzben gyakoribb nóna, undecima és tredecima akkordokat (néhány fontosabb alterációval is), valamint a szerkezetileg állandó, nem alterálható összetett jazzakkordokat (dom76, dom7b10, dúr és moll 69)..."
Igen, alapból f szerepel az a-mollban.
De mivel leginkább dúr szubdominánsként használják a moll13-as akkordot, ezért úgy kell gondolni rá, mint a dúr hangnem mellékszubdominánsára.
Tehát az Am13 ugye a G-dúr hangnem 2. módusából épül fel. Mivel a G-dúr 1#-es hangnem, így az A-ról indított módusban is benne lesz a fisz (=a-dór), s így nézve jobban érthető.
A-C-E-G-H-D-F#
ugyanúgy tercépítkezésű, mint az akkordok 80%-a.
Természetesen az a-moll skála hangjaiból áll, kis terccel, valamint tiszta undecimával, ami ált. csak mollban szól jól. A tredecima viszont nagy, s ezért játsszák rá inkább a dór skálát, ami ugye = moll+felemelt 6. fok.
A hangok jók, de rosszul gondolkodsz, mert pont az enharmóniát kevered össze. Ha kotta-előjegyzésben gondolkodsz, könnyebb megérteni...
Vannak ugye a #-es hangnemek...
0# hangnem - (C) - D - E - F - G - A - H
1# hangnem - (G) - A - H - C - D - E - F#
2# hangnem - (D) - E - F# - G - A - H - C#
3# hangnem - (A) - H - C# - D - E - F# - G#
4# hangnem - (E) - F# - G# - A - H - C# - D#
5# hangnem - (H) - C# - D# - E - F# - G# - A#
6# hangnem - (F#) - G# - A# - H - C# - D# - E#
7# hangnem - (C#) - D# - E# - F# - G# - A# - H#
8# hangnem - (G#) - A# - H# - C# - D# - E# - F##
stb. stb., ez elvileg mehetne tovább, mert a 9# lenne D# dúr, a 10# a A# dőr, stb. stb...
Aztán vannak a b előjegyzéses hangnemek...
1b hangnem - (F) - G - A - Bb - C - D - E
2b hangnem - (Bb) - C - D - Eb - F - G - A
3b hangnem - (Eb) - F - G - Ab - Bb - C - D
4b hangnem - (Ab) - Bb - C - Db - Eb - F - G
5b hangnem - (Db) - Eb - F - Gb - Ab - Bb - C
6b hangnem - (Gb) - Ab - Bb - Cb - Db - Eb - F
7b hangnem - (Cb) - Db - Eb - Fb - Gb - Ab - Bb
8b hangnem - (Fb) - Gb - Ab - Bbb - Cb - Db - Eb
stb., stb., mert persze ezt is lehetne folytatni, hogy 9b-s előjegyzés Bbb dúr, 10b-s előjegyzés Ebb d]r, stb., stb...
Na most jól látszik, hogy pl. a 6#-es F#-dúrt felírhatnád Gb dúrnak is 6b előjegyzéssel. Vagy mondjuk a 7#-es C#-dúr tök ugyanaz, mint a 5b-s Db-dúr, stb. stb...
Szóval, azaz egészben a logika, hogy attól függően hívsz valamit #-es vagy b-s dúrnak, hogy melyik előjegyzésből kell kevesebbet használnod, azaz hogy egyszerűbb olvasni a kottát.
Szóval, a te példáddal, az A#-dúrt azért nem #-es előjegyzéssel írod, mert ahhoz 10# előjegyzés kéne, miközben ha simán Bb dúrnak fogod fel, akkor elég simán 2b-vel előjegyezni. A 2b-t nyilván jóval könnyebb olvasni, mint a 10#.
Szóval, összegezve, minden hangnemet fel lehet írni #-kel meg b-kel is, és az dönti el, hogy melyiket használod, hogy melyikkel kell kevesebb előjegyzést tenned a kottába.
Gondolkodhatunk, de minek...
az aisz-dúr 10#-es hangnem, ebben ki a fene fog számolgatni?
erre jó a kvintkör, mert az mutatja az enharmonikus skálákat, úgy mint aisz-dúr (10#) ~ bé-dúr (2b)
nyilván mindenki a 2b-s hangnemet fogja választani.
Épp azt boncolgattam és meglepetést is okozott az eredmény.
Elvileg semmi értelme, - de én most ugye kutatok... - de elkezdtem A#-dúrról a kvintkört felírni, és nem volt benne #-es hang csak b-s:
Hehh, hát én nagyon szívesen megtenném, de nincs scannerem... Ha van olyan ember, akinek van lehetősége, hogy akár PDF-be scanneljen, szívesen kölcsönadom... Elvileg ezek a Siklós Albert könyvek eléggé nehezen beszerezhetők... Amúgy tervezem, hogy a többi könyvét is megveszem, de egyelőre még ez sincs nálam.
A frekvencia-felhang vizsgálat a Kesztler-Összehangzattanban is benne van. Ezt az aranymetszés-dolgot meg már több helyütt is hallottam, de sosem értettem, miről vakernak nekem (most sem) :)
ez a csákó sem sokat változott, ahogy elnézem, kb 30 éve csinálja ugyanazt a ...-t kábé:) Nem is tudom hányszor kellett otthon végigszenvednem ezeket a .... borzalom.
Fődim! Kérlek ha élnél a feleajánlásommal, akkor inkább mailben jelezd, mert ki tudja, hogy itt a fórumon észreveszek-e minden hozzászólást, ami nekem szól!
No igen... Bár ugye jó részét a könyvnek a példák, meg a feladatok teszik ki, de azt hiszem, hogy végül is ezek a legfontosabb részek a könyvben, mert egy-egy szabályt végül is meg lehet fogalmazni egy-két mondatban, de úgysem ez a lényeg a zenében, hanem, hogy azokat a szabályokat, törvényszerűségeket, hogyan alkalmazzuk a zenében, szóval szerintem nagyon jó a könyv összeállítása (ismét az összhangzattanos könyvről beszélek), fokozatosan felépített, stbstb.
A megfogalmazás meg. Valószínűleg lehetne könnyebben emészthető anyagot kreálni ebből, de én más összhangzattannal foglalkozó könyvet nem is nagyon láttam, pedig kerestem az ilyen ismertebb boltokban meg antikváriumokban. Úgyhogy egyszerűbb megszokni.
Én főleg az összhangzattanos könyvet ismerem, szóval inkább arról beszélek. Ott azért vannak olyan dolgok, aminek többször is neki kell futni.
Ahogy szokták mondani, ezek tanári kézikönyvek... Ennek megfelelő az alapossága, ugyanakkor tényleg szükség van némi ismeretre ahhoz, hogy eredményes legyen az ott leírtak megértése, és főleg megjegyzése.
Ha gondolod, akkor megoldjuk a dolgot... Megnézem mennyibe kerül ez a két könyv (nem olcsó mulatság sajna ), aztán átutalod nekem a lóvét, megveszem, és elküldöm postán... Biztosan olcsóbban jönnél ki, mintha valami netes bolttól rendelnéd, meg ha végigautóznád a várost.
Amúgy azért hozzáteszem, hogy Kesztler bácsi megfogalmazása általában nem kezdőbarát, de hát te nem vagy kezdő, szóval nem lehet gond.
Ez egy olyan eset, mikor nagyon muszáj :D
A legtöbb jazz-irodalmat azoknak ajánlják egyébként (ezt a könyvekben le is írják), akik előtte 1-2 évet foglalkoztak klasszikus zenével. Nem hiába, mert nyilván az ottani alap nagyon fontos és megkerülhetetlen.
Csak, ha nagyon muszáj, akkor megyek Pestre. Ez azt jelenti, hogy max. félévente egyszer.
Van egy csomó zeneelmélettel foglalkozó írásom, de úgy látszik még mindig nem elég, ha már meglepetást okoz egy olyan dolog, hogy C-től C# nem kis szekundra van...
Tanulmányozni fogom Kesztlertől az alapismereteket utána az összhangzattant, ha már ajánljátok.
Gondolom ezekben nem lesz félremagyarázat...
Úgy tűnik nekem, hogy elmélet szempontjából érdemes foglalkozni a klasszikussal, hogy megértsük mi miért történik másképp pl. a jazz-ban. Lásd Sabatella.
semmi, legfeljebb, hogy ne keverd meg a többi hangszerest:)
az enharmónia elméleti fogalom, ugye azt jelenti, hogy két hang a rögzített hangolású hangszereken ugyanúgy szól, de írásban, névben és szerepükben különbözik.
tehát gyakolatban a cisz és a desz uaz, de elméletben ha összekevered, mást is összekeversz vele.