Huh, nem hangzik valami egyszerűen, pedig én játszom... :D Megkérhetlek, hogy magyarázd el nekem mit is jelent ez az elnevezés, vagy, hogy honnét jön? :)
"(csak egyetlen adalék de az viszont nagyon, és majdnem mindenkinek: amikor pl. hangszerbemutatót tartotok, akkor mért kell majd minden esetben ebben a játékmódban, kombinálva egy rettenet darázstorzítóval! Ebből aztán se a gitár, se az erősítő karaktere nem mutatja meg magát. Ez annyira rettenetes!)"
..ééééés itt az igazság!!!
Az mondjuk igaz. Akkor legyen csak történelmi érdekesség, hogy volt már egy korszak, amikor az emlegetett gitárkezelési mód uncsi-gagyiszámba ment. Én erre olyan huszonéve eszméltem, és hagytam fel vele. Igazság szerint a jóég tudja, most mi van. Lehet, hogy retro- visszatérőként van jelen, akárcsak a beat akkordozósdi, de talán mégsem. A bizonyos "gitárszóló" elég sok műfaj elemeként túlélőként maradt ránk. Érdekes és beszédes, hogy egy Jimmy Hendrix szóló (ami talán az egyik legfőbb ősnek tekinthető) ugyanúgy bekopizható egy Rhithm and blues-ba, mint akár egy szintipop zenébe. Mindegy.. Igazság szerint olyan nagyon nem érdekel már...
(csak egyetlen adalék de az viszont nagyon, és majdnem mindenkinek: amikor pl. hangszerbemutatót tartotok, akkor mért kell majd minden esetben ebben a játékmódban, kombinálva egy rettenet darázstorzítóval! Ebből aztán se a gitár, se az erősítő karaktere nem mutatja meg magát. Ez annyira rettenetes!)
A nyivákoló gitározás a 80-as 90-es években elég sokat fejlődött. Mellesleg ami neked már unalmas, az másnak még lehet új.
Hogy eldöntsd mi jó vagy rossz, csupa olyan szempontot soroltál, ami elég ízlésfüggő, hacsak nem szélsőséges esetekről beszélünk. És ha mondjuk az is egy szempont lenne, hogy adott zene okoz-e örömet valakinek?
Hát ami nekem tetszik, persze, hogy elfogadom...
Annyi, hogy én szeretem tudni, hogy ha valami megérint és jónak érzem, akkor az miért van. Azt hiszem, esztétikának hívják...
Nem lehet persze paraméterek alapján zenét (a dallamot) összerakni, viszont kész dolgokat nagyon is szét lehet szedni. Ez az irány működik. Hangszerelésnél már azért lehet és kell is, előtte gondolkodni!
amikor két követ össze ütök , csupán felveszem a ritmust az rossz?
nem biztos hogy érted miről beszélek...azt is ki lehet elemzni hogy primitív de az is már zene.a zene önmagában nem rossz műfajtól függetlenül.
csak ha rosszul játszod.
minden műfajban kliséket használnak ,hiszen attól lesz az egy műfaj, attól lesz jellegzetessége .
onnan lehet felismerni egy híres zenészt hogy mindig ugyan azokat az elemekt használja fel a zenéiben mondhatni azokat a dolgokat ami neki tetszik mindig bele szövi a számokba,szólókba..
vissza térve a lenti gondolataidra :
naiv azt gondolni hogy csak a dallamokkal lehet zenélni vagyis a hangokkal.pl.lent ezt elemzgetted.ha 4 hangból kell játszani azt is lehet ezer variációval.
én azt mondom ha természetes dolgokat keresel a zenében akkor pont hogy nem elemezgetned kéne hanem egyszerűen elfogadnod azt ami jól szól és neked tetszik.
béke
Szerintem van rossz zene. Nem kell minden vackot elfogadni, mert akkor semminek semmi értelme. Van rossz zene, van rossz szöveg és van rossz hangszerelés.
Most innentől lehet róla beszélni, hogy mitől az: pl eredetietlen, agyonhasznált, unalmas klisékkel, vagy önmagában is fantáziátlan dallamvezetéssel. Többféle okból lehet primitív egy dallam, mondjuk pl. nincsenek benne előlegzések, késleltetések, vagy akár egyetlen frázis vonul végig pusztán hangeltolásokkal, variánsok nélkül, stb. Szélső esetben énekelheted dallamként az akkordok alaphangjait. Az jó? Nem az!
Ugyanez szövegben: amikor ezredszer hallom már a megasztáros szájából, hogy száll a szíve a dallal, akkor meg bírom kaparni a falat, a legbiztosabb ismérv, hogy nincs semmi mondanivalója.
Vagy a hangszerelés témakörből: A 70-es 80-as újhullám világosan kinyilvánította, hogy ezek az öncélú "nyivákoló" gitárszólók most már ciki unalmasak. Megvolt a maga ideje és progressziója, de most már elég. És ennek harminc akárhány éve! Ehhez képest mi is folyik még mindig? Nem mondok semmit...
Szóval szép szólam, hogy "izlések és pofonok", de ezt csak nagyon részben tartom igaznak. Én alapból kétféle olyan tényleges alapizlést találtam, melyek nem nagyon beszélgetnek egymással és el kell fogadni, hogy az emberek ide, vagy oda tartoznak. Ezt leszámítva nagyon is létezik az értékesebb-értéktelenebb jelző.
(szerintem)
ha tényleg csak a hangokról szólna a zene akkor talán igaz lenne amit írtál
de nem csak a hangokkal írunk zenét és nem csak azzal játszunk hanem sokkal inkább a ritmusokkal.
a zene értékéről és értéktelenségéről beszélni, misztifikálni ezeket a dolgokat össze hasonlítani műfajokat szerintem rossz út,csapda amiből nem zenélés lesz hanem agyalás ,nekem is volt ilyen időszakom:)
most azt gondolom hogy egyszerűen zenélni kell azt az utat járni amit jónak érzel és olyan zenéket írni ami neked tetszik és kész.
egyszer azt mondta nekem egy fazon hogy tulajdonképpen nincs rossz zene ,ez a legjobb megfogalmazás.
Van mikor fúvósokat leszedek gitárra, és nagyon egyszerű dolgok jönnek ki, amit úgy nem is tetszik mert "iskolás". De pl. a billie's bounce elég furcsa gitáron szerintem.
Az is van, amit Te mondasz. Vagyis jó dolgok is kijöhetnek a hangolásból.
Sokszor korlátoz és félrevisz, de ihlető is lehet.
Valamennyire idevágó gondolat, hogy mennyire két különböző szempont a "kényelmes játék- kontra hallgathatóság" kérdése. Ezek bizony sokszor nem járnak párban, itt is vannak csapdák egy gitáros számára. (a szétfolyó láncfűrész torzítók esete pl..)
"Értékes melódia" ügyben lehetne esszézni. Engem érdekelnének vélemények.
Elméletben ez jól hangzik, meg részben egyet is értek vele. Viszont ott bukik a dolog, ha konkrét példákkal akarnád ezt illusztrálni. Nehéz lenen határvonalat húzni, hogy mi az értékes melódia. Vagy mi van, ha a gitárhangolás logikája pont egybeesik a magasabb rendű zenealkotás logikájával?
...folyt.
Szóval összegezve: én mindenképp indokoltnak érzem a "mesterséges", ill. "természetes" jelzőket, ha véleményezni kell. Nem kell feltétlenül szélsőségekként, inkább tendenciákként alkalmazni ezeket.
Mondok egy konkrétabb helyzetet, ami gyakori csapda pl. gitárosoknál: sokszor állnak elő szólótöredékek- riffek, amiket főként a gitárhangolás logikája eredményez. Üres húrok, pengetési sorrend, egy "magát adó" kalapácstechnika az adott helyen-ilyenek...Sokszor ilyenkor egy olyan kis "dallamlogika" áll elő, amit ha átültetsz egy másik hangszerre, pl. zongorára, akkor hallatszik, hogy nem túl értékes, mint melódia. Azért nem az, mert nem a harmóniák-hangsorok, a dallamvezetési elvek irányából jött a "súgás", hanem egy hangszer szerkezeti felépítéséből- hangolásából.
Én is egyetértek!
A kevesebb néha több.
Nem ismételném önmagam, de soha semmilyen, nekem egyáltalán, vagy kevésbé tetsző zenei, vagy más művészeti műfajt nem minősítenék így...
legfeljebb megjegyzem hogy nem tetszik, vagy nem az én világom.
Persze mindenki úgy ad hangot a véleményének ahogy akar.
Én is egyetértek azzal, hogy egy kiemelkedő dallam nehezebben megfogható dolog. A Beatles erre jó példa. Anélkül, hogy bármelyik fajta zenét többre, vagy éppen kevesebbre értékelném. Szerintem cserye fórumtárs is ezt ecseteli.
sziasztok, pár napja kérdeztem h milyen elméleti tudás szükséges az impromizáláshoz, írtátok h sok sok sklála, nos én addig jutottam el tanárral hogy modális slálák meg 1-2 blues skálát tudok és enyi :) abszolult hallásom nincsen sajna, ugyhogy lassan elkéne kezdeni tanulgatni. nagyon kevés zeneelmélettel kérdezem ezt, mondjuk van a természetes moll skála azt modnjuk el tom nyomni A ba :D youtuben meg vannka ilyen háttér zenék mondjuk A-minorba megy végig elvileg... nos azokat a hangokat haszánálom fel amit lejátszottam a természetes mol skálán lévő hangokból és már impromizálok is? egy kis fogalmazási zavarom is küszködhetek szerintem :D de hát hol máshol kérdezzek ilyeneket mint itt :D
(helyesírásba nehogy belekössetek köszönöm előre :D )
dehogynem!
Scott Henderson! Nem a műfajt védem, nekem azzal van "bajom" ha bármit így lealáznak...
A túros csusza, egyszerű, és jó!
De aki a marinírozott halat szereti, az egy mesterkélt, köcsög?
Én nem így gondolom!
Nem így értettem. Szóval pontosabban: ha nem "látsz át a szitán", akkor előfordulhat, hogy nagyraértékelsz egy ilyen produkciót, mivel külsőségeiben sokszor attraktív, látványos. Csak épp a lelke hiányzik belőle.
Szóval mindezeket a művi, összerakott, megcsinált zenékre értem. Bonyolultak és nem pedig fejlettek, sok munka, próba van beléjük fektetve teljesen feleslegesen!
felejtsd el a zeneelméletről hogy kigyakorlod meg bevágod...
inkább használd az agyadat, mert a felvételből pont a 'zene' hiányzik, az hogy mondani akarnál valamit...
ez egy valami zűrzavaros hangkatyvasz.
ellenben: az intonációd tök rendben van. úgyhogy előnnyel indulsz.
gondolkozz előre, és játsszál úgy, hogy értelme legyen, CSINÁLJAD a zenét.
ha ehhez később az elmélet is kelleni fog, oké.
jó lesz az a vibrátó is...
játssz sokat zenei alapra, vedd fel és hallgasd vissza.
és ne hallgass senkire... szerintem MOST nem fog segíteni neked, ha elkezdesz száraz elméletet magolni.
"Ha nem figyelsz, eléri nálad eredeti szándékát, a csodálatkiváltást, viszont: valójában rendkívül kellemetlen hallgatni, mesterkélt és művi."
Érdekes amit írsz, ugyanis nálam ez pont fordítva van. Ha nem figyelek, akkor nem fog meg, sőt még untat is; ellenben ha figyelek, hihetetlen izgalmas és gyönyörködtető. Csak odafigyeléssel szoktam felfedezni azokat a részeket, amikben találok valami sokszor egészen rövid feloldást, vagy olyan ritmikát ami felér egy billie jean refrénnel.
Frank Gambale mester is jól leírja a dolgokat, többek közt az Improvisation made easier címűben. Ha még nem ismered, érdemes megnézni az economy pickinges dolgait is.
Figyejjé, öcsi.
A gitár szarul van behangolva, vagy oktávhamis. EZ BIZTOS.
A szand nem rossz, lehet belőled valami, de azért ne túlozd el hogy mindenki hanyattb---ta magát aki eddig meghallott, mert ez sz...ul hangzik, és nem is annyira hihető.
Hogy mindenki szkeptikus veled szemben az meg köszönd meg annak a sok baromságnak, amit összehordtál az első hozzászólásaidban.
Kicsit több alázattal (nem felénk, hanem a szakma iránt) lehet hogy nem érted volna el ilyan hamar azt hogy mindenki kiröhögjön.
Beirsz pár normálisat, eltelik pár hét és lecsendesül a dolog, nyugi...
Peace!
Nagyon szépen köszönöm a tippeket, utána nézek. Ha le lehet tölteni, holnapra meglesz. :) Aztán majd ha jól átnyálaztam és kigyakoroltam a dolgokat, csinálok majd egy felvételt és megnézzük a különbséget. :)
Ez nagyon jó!
Viszont a fiatalemberhez talán közelebb állna mondjuk, Danny Gill.
Például az: Advanced Rock Guitar ( lick library )
DVD+CD, bt-okkal.
Már ha lelehet valahol vadászni...
Mindenkinek ajánlom, egyszerű, és nagyszerű!
Na meghallgattam a szólót. Nekem is eléggé se füle-se farka a dolog.
A modálisokkal meg tényleg nagyon hasznos megismerkedni, Jónás Tamás topicjának az első néhány oldala pont erről szól
Lenne két kérdésem. Az egyik: Deadhand! Miért összevissza tekegetés? El tunád ezt nekem magyarázni?
A másik pedig: Meg tudná nekem valaki mondani, hol tudom a gyakorlatban hasznosítani azt, ha pontosan tudom, hogy megy a kvint és a kvart kör. Mert tudom egyébként mi a kvint és mi a kvart kör, sőt, el tudnám mondnai hogy megy, csak lassan, gondolkodnom kéne. De nem értem, őszintén, mire kéne ez nekem. Játék közben mire tudom felhasználni?
Köszönöm a válaszokat, tanultam belőle dolgokat. Elsőként neki fogok esni az elméletnek rendesen, hogy meglássam a saját szememmel, mennyire veszem majd hasznát. Másrészt ugyanolyan intenzíven, vagy még intenzívebben fogok gyakorolni mint eddig. És végül de nem utolsó sorban, megtanultam, hogy az emberek nagy része piszkosul rosszindulatú. :)
nincs gond, csak rossz helyen vagy.
zeneelmélet topikban, zeneelméleti hiányosságodat reklámoztad írásoddal, zenéddel.
senki nem akar bántani (na jó, némi szarkazmus itt, némi dorgálás ott), csak felébreszteni.
Én mondjuk nem tudtam meghallgatni a #6624-ben szereplő szólót, mert nem hajlandó letölteni a firefox, de a Liar-t meghallgattam myspace-en és ha minden igaz akkor 2 éve gitároztál. Főleg ehhez képest szerintem teljesen jó metál alap, meg a címből arra merek következtetni, hogy eredetileg lenne rajta ének és úgy máris teljesebb lenne a szám.
Sőt, ha metálban/djentben gondolkozol, akkor megnyugtatlak, hogy Misha Mansoor sem járt túl sokat szolfézsre :)
Azt viszont el kell ismerni, hogy jót tesz, ha tanulod az elméletet és ha van rá lehetőséged tanuld is, sokat segít
Azért érdekesnek tartom, hogy jópár gitárzseni előtt játszottam már, és mind azt mondta, hogy tehetséges vagyok, sőt, eddig életemben mindenki aki látott játszani, azt mondta tehetséges vagyok, erre ti teljesen a sárba és az alá döngöltök, piszkálódtok, gúnyolódtuk, mint valami félrenevelt óvodások. Jó, lehet, hogy ultrafos vagyok, aláírom akkor, de mi lenne ha ti meg megpróbálnátok akkor oktató jellegű kritikát mondani, tanácsokat adni? Vagy arra való ez a fórumo, hogy egymást minél jobban megalázzuk? Már komolyan kezd kiakasztani a viselkedésetek. Én megadtam a kellő tiszteletet nektek, ezt rohadtul el is várnám cserébe.
Egyrészt a gitár jól van felhangolva, másrészt pedig 3 év alatt nem hinném, hogy ti többre voltatok képesek. Nem igazán értem még mindig, miért kell ilyen undorítóan viselkedni... Persze, hogy nem vagyok profi, persze, hogy tele van hibákkal. De azért nem vagyok analfabéta. Szeretném akkor ha megmutatnád(tok), hogy kellett volna ezt úgy feljátszani, hogy az jó legyen. Vagy legalább elmondani a hibákat, hogy tanulhassak belőlük, ahelyett, hogy agyatlanul gúnyolódni, amiből senki semmi haszna nem lesz.
Sajnos egyenlőre csak ezek állnak rendelkezésemre, de majd lesznek jobbak is. A "másik" a myspace oldalam, az ott található 2 dalt kb egy éve vettem fel.
Háttöö...pont ezt szerettem volna érzékeltetni, hogy a kereszt nem azonos a b-vel vagyis F# nem egyenló Gb-szel. Gitáron mindegy, de összhangzattani szempontból nem. Engem sem érdekelt pár éve...
Amúgy ha már ennyire téma az alternatív hangolás, akkor az akusztikus gitárosok között megéri nézelődni.
A Miki-féle kvart hangolást még olyanoknál lehet megtekinteni, mint Alex Hutchings és Tom Quayle. Gondolom felfedezhető az összefüggés, hogy mind3 zenész hasonló műfajban játszik :)
Az igazán komoly akusztikus gitárosok meg kismillió alternatív hangolást használnak.
Ezek Andy Mckee hangolásai a különböző számokban.
Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy bizonyos okokból sokkal bonyolultabb hangolásokat is használnak egyesek, mint a drop, de mindegyikben van egy könnyen elsajátítható gondolkodásmód. A kvart hangolásnál ugye nem kell észben tartani, hogy G és H között nagy terc van, hanem a H-ból C, majd az E-ből F lesz és így a skálákat biztos könnyebb elsajátítani. Akusztikus gitáron meg többnyire akkordhoz hangolnak.
Nem kell ezeket a hangolásokat sem túlmisztifikálni, inkább zenéljen mindenki, lelje benne örömét és hangolja úgy a gitárját ahogy csak akarja
Van egy jó analógia. Az orvostudomány-biológia annyit tud már-amennyit, sokat és csodák vannak, genetika, egyebek...Na most: meg szoktam kérdezni embereket, tudják-e, mi az a legbonyolultabb élőlény, amit már fel tudnak építeni alapelemeiből. Majdnem mindenki elkezd tippelni ilyenkor- vírus, baktérium, sőt...
Természetesen a helyes válasz: semmilyet!!! Azt sem tudnák hol kell elkezdeni. (és ez nem köztudott- jellemző a pökhendi, elbizakodott mai emberre)
Pont ugyanez a zene. Az igazi élő természetes zene mindig "magától", kívülről teremtődik az arra tehetséges emberben, az intuíció mindig a meggondolás előtt jár. Aztán utólag szét lehet boncolni- "mit is akart itt a mester és milyen szabályok alapján".
Van egy jellemző műfaj, ami kiválóan megvilágítja a problémát, mert szélsőségesen alkalmazzák a "fontolgatósdit" benne. Ez a bizonyos Fúziós rock. Én ezt amolyan "megbeszélt zenének" nevezem. Sokszor azt csinálják, hogy leraknak előre harmóniákat szinte ad-hoc,majd elkezdenek benne valamiféle dallamszerűségeket kreálni. Aztán ezeket betanulják, néha nagyon attraktív unisonok-ban. Szóval egy hiper "látványos", akár virtuóz valami az egész. Ha nem figyelsz, eléri nálad eredeti szándékát, a csodálatkiváltást, viszont: valójában rendkívül kellemetlen hallgatni, mesterkélt és művi.
Sokkal-sokkal magasabbrendű ennél egy szép egyszerű kis népdal, de akár egy tényleg jó popzenei sláger is. Azért az, mert ezeknél jelen volt a "múzsa", az a forrás, ahonnan a bizonyos "arany melódiai mag" származik. Ez az a kis élő magasrendű valami a zenében, amit nem lehet semmilyen megfontolással, agyalással előállítani. Az egyéb vonatkozásokhoz -modulációs megoldások, hangszerelés, vagy minden egyéb, ami a kibontáshoz kell, már tanulhatóbbak, de még itt sem szabad összerakósdit játszani vakon..
Én ezeket úgy mondom, hogy nagyon is szeretek "zeneagyalni", boncolgatni..
Hali
A drop Aisz sztem egyenlő a drop Bé-vel, azaz Bb-F-Bb-Eb-G-C.
vannak érdekes hangolások, és valóban igaz, hogy a zeneelmélet mindegyikre ugyanúgy igaz.
A különböző hangolások egyébként azért születnek, hogy egyes dolgokat könnyebb legyen eljátszani.
Én egyszer kísérleteztem olyannal, hogy minden következő hang kvint távolságra legyen egymástól...és hát elég érdekes dolgok jöttek ki...mondjuk a hagyományos akkordépítést el lehet felejteni és kezdeni a nulláról.
Írtam egy füzetbe, hogy akkor hogy is van a Cdúr A moll stb. nem feltétlenül nehezebb, csak más és érdekes.
Én nem vitatkozom veled, csak van véleményem, és az különbözik a tiedtől.
Nem akarlak én megtéríteni, és ha gúnyos voltam akkor elnézést!
Te viszont ne minősítsél engemet, ha megkérhetlek.
Elolvastam a hsz-eket, nem kívánok belebonyolódni. Jó lenne hallani tőled valami sajátot, hogy mindenki megnyugodjon. Elég, ha bedugod a gépbe a gityót és egy tetszőleges backingtrack-re szólózol. Nem nagy kunszt.. De bocsesz, enélkül hiteltelen..
A tények bizony makacs dolgok. :)
Néhány dolog a hangolásról (ne vedd sértésnek): drop hangolás alatt értjük, ha egy húrt hangolsz el a többitől nem? Tehát drop D az E1-H-G-D-A-D6. Ebben nincs semmi különös.
A Birta Miki féle (asszen Kvárt hangolás - bocs Miki ha helytelenül írom én nem foglalkozom ilyesmiovel..:)) hangolás azért jóval trükkösebb.
Drop azt jelenti lefelé megyünk tehár Drop Aisz nincs, mert az olyan mintha azt mondanád "lefelé megyek az emelkedőn". :)
Na mindegy ezzel csak azt szeretném mondani, hogy tanulni nem hátrány még, ha zseni is vagy a hangszereden. Megvan egy közös nyelv amivel tudsz kommunikálni a többi (egyszerű) muzsikussal.
Köszönöm a válaszokat mindenkinek, de főleg azoknak, akik legalább részben osztották a véleményem.
Kedves tibyee! Tényleg egy véres csatának éled meg ezt a vitát, ahogy észrevettem, gúnyolódásaid sorozatából, az egész stílusodól, ami itt megnyilvánult. Azt mondtad, azért viselkedtél így velem, mert nagy volt az arcom. Nem tudom miért gondolod így, hiszen én úgy érzem (visszaolvasva az egészet), nem igazán arcoskodtam. Sose említettem, hogy bárkinél jobb lennék, vagy, amit te sokszor felhoztál (és nem csak te), hogy felesleges lenne az elmélet teljes egészében és, hogy te is feleslegesen tanultad. Én tisztelem azokat az embereket akik megalkották az elméletet, mert anélkül nem fejlődhetett volna ide a zene ahova fejlődött. De úgy hiszem, hogy mostmár pl. nincs nagyon szükség a hagyományos kottára, mikor mindenkinek mindig alkalma van bármit digitálisan rögzíteni stb. És sajnálom, hogy nem tudtam, hogy a 440Hz nem a C, hanem az A hang, de láttad a fórumban, lehet erre normálisan is reagálni. Az igazság az, hogy a reakcióid nekem inkább hasonlítanak egy pukkadozó tiniére, mintsem egy felnőtt emberére, habár állításod szerint már jócskán felnőtt ember vagy. Amit én neked el is hiszek. Csak arra kérlek, mellőzd ezentúl a bántó gónyolódást, és próbálj meg egy kicsit empatikusabb módon írogatni. Mindazonáltal meg elnézést kérek, ha ennyrie a lelkedbe gázoltam a nézőpontom nem túl agresszív hangoztatásával, dehát ilyen ez a világ, mindenkinek van véleménye, és hálistennek lehet is.
Engedjétek meg hogy a készülő jazzelméletkönyvemből idézzek egy idevágó passzust, mint véleményt a vitában:
(Felmerül a kérdés hogy akkor mi a helyzet azokkal az autodidakta muzsikusokkal akik soha életükben nem tanulták ezeket az összefüggéseket és mégis jókat játszanak? Nos azért mert nem jártak iskolába attól még ők is tanultak, csak épp a megtapasztalás útján szerezték tapasztalataikat, és ebből állt össze számukra a kép, hogy mi az a mi jól szól, és mi az ami nem. Itt (is) nagy szerepe van a hallásnak és a muzikalitásnak. Tehát használni tudják, de megnevezni a dolgokat nem. Viszont az autodidakta módszernek megvan az a nagy hátránya, hogy korlátokhoz kötött, alapvetően akadályozza meg az adott témában való elmélyülést, és gátat szab a továbbfejlődésnek. Persze sok olyan zenész van és sztár, aki ezen a területen nem is kíván tovább lépni, fejlődni. 30-40-50 éve játssza ugyanazt remekül, és ez maximálisan kielégíti. A közönése ezt is várja tőle. (Jimi Hendrixtől akkor kezdett a közönsége elfordulni, amikor a tanulás, és a kisérletezés felé vette az irányt) Elég, ha azt végiggondoljátok, hogy vajon ezek a kedvencek forgattak e kezükben ilyen könyvet mint amit te most épp? Sok ilyen muzsikust szeretek, hallgatok, de ez elvezet bennünket egy másik alapkérdéshez: Nekünk mi a célunk a zenével? Mert hogy sokféle célja lehet a muzsikának. De ez túlmutat tárgykörünkön, ezért ebben a könyvben nem taglalnám ezt a kérdést, pedig megérne egy fejezetet…. Lezárva ezt a kis vargabetűt, csak annyit, hogy a zenében való nyitottság alapvető, és ez a megismeréshez, az az a tanuláshoz vezet el bennünket. Cserébe egy életre szóló programot kínál, ami önmagában csodálatos. Ezen a folyamaton keresztül saját magunkat értjük meg jobban és jobban. A tanulás az ismeretekben való elmélyülés lehet egy jó cél a zenében. De mint írtam a zenének sokféle célja van….)
Szerintem baj, hogy ezt alaptalan feltételezésnek gondolod, mert szerintem teljesen evidens. Abban egyetértek, hogy jól zenélni nemcsak a megfelelő elméleti tudás birtokában lehet, sőt az önmagában az nagyon kevés, mert ha valakinek nincs füle -csak halkan jegyzem meg, hogy a hallás is fejleszthető- és nem érzi akkor megette a fene, de hidd el, az elmélet nagyon sokat segít és rengeteg időt lehet megspórolni vele. Amúgy meg mi lenne a világgal, ha a zenélés csak a géniuszok kiváltsága lenne?
kicsit túlreagálod a dolgot nem gondolod?
minek a mártírkodás?
a zeneelmélet egyáltalán nem felesleges, de nem is az a legfontosabb. Volt, van és lesz is rá példa, hogy olyan zenészlegendák születnek, akik zsigerből jól játszanak. Nem kell a műbalhé.
Inkább mutass valamit, amit a zeneelmélettel kreáltál:)
és tud helyesen beszélni aki nem ismeri a nyelvtant?
IGEN
zenélhet jól aki nem ismeri a zeneelméletet?
IGEN
zenélhet rosszul aki ismeri?
IGEN
Terméstzetesen van összefüggés...de ugye azt is tudjuk, hogy nem attól lesz jó egy dal, hogy valaki oda vissza vágja az elméletét...sőt
Az ember valószínűleg hamarabb kezdett beszélni, mint hogy "feltalálta" volna a nyelvtant...
Sőt először talán csak makogott, meg mutogatott...
Az is az önkifejezés egy formája volt.
Aztán ott van a tűz, meg a kerék...
Ebben maradunk.
