Ezt remetemen írta: A P-120-as Yamaháról sok jót hallottam, ha a 90-es csak elektronikában kevesebb akkor akár jó is lehet... Szerintem is ki kell próbálni sokfélét, csak előzetesen érdeklődök, némiképp szűkítendő a kört, merthogy mi Miskolciak vagyunk, a zongorák meg mind pesten vannak, pláne Érden... Aztán ha lesz valami elképzelés felugrunk egy nap és kipróbálunk mindent. A billentyűzet + modul felálláshoz mit szóltok? Az ő esetében ez költséghatékony megoldás lehetne, mert kezdetben használhatna pct hangmodulnak és akkor csak a midibillentyűt kéne most megvenni... Kérdés vannak-e elég jó midibilletyűk?
Ezt Lolek írta: Találtam egy igen vonzó árú digit zong-ot. Casio PX-100. 500 ejuróért. Én aztán ezekhez nagyon nem értek, de kéne egy a fiamnak, ha kezdi a tanulást. Asszem megteszi első hangszernek. Ha valaki ismeri és le akar beszélni róla ne habozzon, mert igyekeznem kell.
Ezt nsepp írta: Kedves remetemen! Fontos, hogy ha valaki zongrázni akar tanulni (nem pedig billentyűzni), akkor a közönséges billentyűzeteket el lehet felejteni, és kizárólag kalapácsmechanikás, 88 billentyűs szerkezetben érdemes gondolkodni. Ebből pedig még master keyboardból sem úszod meg 150 ezer alatt, úgy tudom. A hangmodul kb. ugyanennyi, de valóban elnapolható a beruházás. És ne feledkezzünk meg a megfelelő erősítőről és hangszóróról sem, meg a lakberendezési funkcióról és a hordozhatóságról. sokan dolgoznak bill+modul kombinációval, az ötlet nem rossz. De olvasd el a továbbiakat is:
Kedves Lolek! Én is nézegettem Casio-t, és nem is volt rossz! Azt hiszem, Privia márkanévvel hozták ki az újabb sorozat egx darabját, aminek elég klassz billentése volt, és a színpadi zongorák paramétereivel rendelkezett. Az 500 eurós ár a PX-100-ért nem olyan rossz, az internetes áruházakból is kb. ennyiért szerezhető be. Első hangszernek talán tényleg megteszi, de talán egy tapasztaltabb digit zongis hozzá tud fűzni valami hasznosat.
Ezt remetemen írta: Nos az árakkal nagyságrendileg tisztában vagyok, a hangszer nem tanulni, hanem gyakorolni (otthon) esetleg tanítani(otthon)kell. A kalapácsmechanika,88 billentyű alapvetés, a design és hordozhatóság nem. Ezen kategórián belül érdeklődnék vélemények felől, + hogy milyen midibillentyű van a Fataron kívül. Erősítő, hangfal, áram, szék van :-). A Casioban nemigen bízok, bár zongorát még nem próbáltam, de a többi gyalázat...
Ezt Lolek írta: Ahogy így olvasgattam a neten, pont azt mondják erről a Privia sorozatról, hogy a billentyűzet meghazudtolja a Casio eddigi minőségét és nagyon hasonlít a rendes zongoráéhoz lévén a klaviatúra hosszában változik a leütés erőssége. A magasoknál könyebb és a mélyeknél erősebb. Ahoz, hogy plusz hangmodult lehessen kapcsolni hozzá, elég a MIDI Out? A MIDI Thru mire jó?
Ezt Pyramyd írta: a midi out az midijelként küldi ki a mit játszol, pl 1 hangnmodulba...
a thru (a trough rövidítése),. ha továnb akarod vinni a bejövő jelet, pl global program chenge, és az out od már foglalt akkor ott teheted, meg, valamint tapasztalat 3 kütyű után már késik a midi outból jövö jel... a thru a z in jelét közvetlenül küldi ki, nem járja be a midi interface alkatrészeit a jel!)
Ezt rds írta: A Yamaha digi zongoráknak mennyire szokható meg a kemény billentése? Kislányom fog zongorázni tanulni (8 éves), de amit kinéztünk (clp-130) annak vmi betonkemény billentyűi vannak (laikusként persze).
A korg ec350-est nézegettük még, de a Clavinova hangja (laikusként) szebbnek tűnt és a billentés is valahogy finomabban adagolható, annak ellenére, hogy keményebb. A korg puffan osz" jóvan ;)
Szóval a Clavi jobban tetszik, de nem fogja tönkretenni a gyerek kezét? Vagy hozzáedződik majd?
Ezt leslie írta: Én mind kalapácsmechanikában, mind hangban a Yamahára szavazok (P90 tulajdonos vagyok), valóban keményebb a Yamaha digitzongorák billentése, ráadásul a CLP-130 (és felfelé) már 3 rétegű zongora hangszint kapott, jópár márkatársát veri, tényleg szép hangja van...viszont, hogy a kislányod birná-e a keményebb billentésű mechanikát, abban nem igazán tudok segíteni.
Ezt rds írta: Köszi a választ, csak időközben lehalt a rendszerem, de már újra él :)
Valahogy bennem is ez motoszkál, hogy azért csak nem síkhülyék a Yamaha mérnökei, jobban értenek hozzá, mint én :)
Viszont a próbálgatás során feltűnt (ha ez számít), hogy nem teljes billentyűlenyomás a kemény, csak a billentyű indítása, utána már leheletfinom. Lehet, hogy ez jobban hasonlít a valódi zongorára, viszont nehéz adagolni a leütés erejét, mert a gyengébb mozdulat el sem jut addig, hogy bármit is megszólaltasson (bár gondolom a zongorán is így van).
Tényleg lehet ezt állítani a későbbiekben? Hogyan oldják meg, hogy a mélyek hangoknál nehezebb leütni? Nagyobb az ellensúly, vagy erősebb a rugó?
(Ez a leütés dolog viszont nagyon relatív, mert 20 év intenzív számítógép után a kézizületeimnek már csókoltak, így a spéci vajpuha billentyűzetemen is nehéz gépelnem, szóval lehet, hogy csak én vagyok nyomi. A kölöknek és a kedvesemnek különösebben ez fel sem tűnik, tehát egyelőre néznek nagyot, amikor ezt szempontként megemlítettem, a boltosok meg annyifélét mondanak, ahányan vannak :)
Ezt leslie írta: Az eltérő súlyozást a kalapácsok méretének csökkentésével, növelésével érik el. A neten van kép a Yamaha féle kalapácsmechanikáról (teljesen más konstrukció, mint a Fatar féle kalapácsmechanika, és szerintem jobb is)
A hétvégén akusztikus hangszer billentyűzetét próbáltam, s bár a P90 emléke már távoli, azért az igazi hangszer mégiscsak kellemesebb. De bennem is az motoszkált, amit te írtál, vagyis hogy a Yamahánál csak értenek hozzá, és nem lehet véletlen, hogy mindenfelé agyondicsérik a hangszert, nem csak a kereskedők, de a felhasználók is. Egyébként hozzá nem értők kedvéért (én is ilyesféle vagyok) szerintem a következőket érdemes mérlegelni. 1. Mindenki igyekszik a "legjobbat" megszerezni. Ilyesmi talán nincs, valószínűleg a nevesebb cuccok már nagyon-nagyon hasonló szinten vannak. 2. A kereskedők hol erre, hol arra esküsznek, és híres zenészeket hoznak fel példaként: ez meg az csak ilyen meg olyan hangszert használ, sőt, van olyan honlap is, ahol ezt a marketingfogást alkalmazzák. Ebből az következik, hogyminden márkának megvannak az elkötelezett hívei, és ez alátámasztja a korábban mondottakat: nem kell az egyértelműen aranyérmest keresni, mert ilyen talán nem is létezik. Egyes paraméterek szerint ez jobb, más szerint a másik, és mindezek a szempontok ráadásul még szubjektívek is: gyönyörű hang... remek billentés... 3. A gyeremeked kezét szerintem ne féltsd. A kicsik kezdetben viszonylag ügyetlenül ütik le a billentyűket, de aztán ráéreznek a szükséges erőre, megerősödnek az ízületek és az izmok, majd beidegződik a megfelelő dinamika. Ha kicsit keményebb a hangszer, legfeljebb árnyalatnyilval erősebben kell játszani, de ez nem márkafüggő, hanem hangszerfüggő. Talán ennek a lényegére jól rávilágít a közelmúltbeli esemény, amikor egy magyar zongoraművész külföldi koncertjét azért mondta le, mert nem tudták vállalni a SAJÁT hangszere szállítását. Ugyanolyan típust a helyszínen felajánlottak neki, de számára már az sem volt ugyanaz. Tehát minden hangszer egyedi, és a gyermeked meg fogja szokni azt, amit veszel neki. 4. Nem akarok mindörökre pontot rakni a vita végére, csak megpróbáltam a saját gondolataimat rendszerezni, mert teljesen hasonló cipőben járok, mint te. Adalékként csak annyit: én zongoráztam gyerekként, most újra fogom kezdeni, kipróbáltam a P90-est és a CLP120-ast, nagyon tetszettek, de valóban keménynek találtam a billentyűzetet. Ez azonban nem tántorít el, egy cimborám, akié a P90-es volt, felvilágosított, hogy az első két hétben szabályosan izomláza volt, de később elmúlt, megszokta.
És végül: én is Yamahát fogok venni, és a kislányom ezen fog tanulni, pedig csak 6.5 éves. De hiszek benne, hogy annyi dinamikai árnyalatot fog az évek során tanulni, amit aztán bármilyen zongora billentyűzetén, némi kis begyakorlással, szépen tud majd használni. A zongorista növendékek is más hangszeren gyakorolnak, koncerteznek, vizsgáznak, veszik az órát, stb... mégsem jönnek zavarba, pedig azon billentyűzetek között is van különbség, a hangzásról nem is beszélve!
Ezt rds írta: Köszönöm mindenkinek az együttérzést és az infókat :)
Kerestem a clavinova oldalán a rajzot/képet, de nem leltem. Pedig még a google is a barátom ;) Írtam a Yamaha supportnak, csak küldenek vmit. Ez a döntésben sokat nem számít, inkább csak kíváncsiság.
Olvasgattam picinyt a neten. Vmi olyasmi rakódott le bennem, hogy van ugye a zongora, amely fekszik, ezért a kalapács emelgetése során a gravitációt kell legyőznie a billentyűnek, s minek következtében a billentyűleütés karakterisztikája korántsem lineáris. S hogy a clavi inkább erre próbál hajazni.
Míg vannak az állózongorák, a pianínók, amelyeknél ez teljesen másképp van, leginkább mindig másképp. S, hogy a fatar billentyűzetes hangszerek inkább erre hasonlítanak. Így aki pianínót használt, az ezekre esküszik, míg aki nagyzongorát, az a másikra. (ez most nemtom, hogy ellene, vagy mellette)
Olvastam továbbá arról is, hogy Liszt ifjúkorában kicsik és könnyűleütésűek voltak a zongorák ezért (is) tudott rajtuk olyan légiesen játszani. Míg idősebb korára megizmosodtak a zongik jól, nagyobbak lettek, acélkeretesek, s ezért módosult Liszt játéka. De végig azt vallotta, hogy a zongora nem ütőshangszer, s hogy ez ellenkezik a mostanában tanított hozzáállásal és kéztartással. (ez ellene)
Meg olyat is olvastam, hogy a gyengébb billentyűzetekből rendszeresen visznek vissza szétesett darabokat. (ez mellette)
No, nézegetjük még a készséget, de egyelőre a clavi áll nyerésre.
(volt a gimiben egy zongorista osztálytársam, olyan egyszálbél, sovány, mint egy kóró. De olyan keze volt, hogy még a legizmosabb kajakosnak is szétroppantotta a kezét. Alkar rulz :)
Másrészt: mennyire változik ez idővel? Amiket a boltban próbálgat az ember, azok szinte zsírúj darabok. Később pedig laposra kalapálja őket az maestro. Nem kopik/lágyul be a rugó vagy lapka, vagy akármi ?
Mint írtam, én is hasonló cipőben járok, mint te, ezért nagyon szívesen venném, ha meg tudnbénk osztani egymással a tapasztalatokat. Kíváncsi lennék arra, hogy miket gyűjtöttél össze a neten, én is megírnám neked, esetleg a vásárlási lehetőségekben is tudunk egymásnak tippeket adni. (Ezt Fórumon csak névtelenül lehetne, amivel nem sokra mész)
Amennyiben az ötletet jónak tartod, ide írhatsz: norbert_sepp@yahoo.com
A billentyűzet öregedésével kapcsolatban: A hagyományos billentyűzet természetes anyagokból készül: különböző fafajták/csont stb. amik a környezeti paraméterekre fokozottan érzékenyek (por, pára, hőmérséklet), í digit zongiknál pedig műanyag és fém, alapvetően szintetikus anyagokról van szó, melyeknek nagyobb a stabilitása. Szerintem az várható, hogy egy neves gyártó digit zongijának billentyűzete kevésbé "öregszik", mint egy akusztikus hangszeré. De erről csak feltételezéseim vannak, tapasztalatom nincs.
Az alkar meg nem árt, ha erős. majd a gyerek szkanderezésből összeszedhet egy kis zsebpénz-kiegészítést :-D
Ezt zola írta: Tudom milyen érzés, amikor, az ember kevés tapasztalattal, kívülről vár segítséget hangszervásárlás előtt. Nemrég, még én is tapogatóztam, kipróbáltam az összes típust, ami a kezem elé került. Most p-90 tulajdonos vagyok, én nagyon örülök hogy mellette döntöttem. Az első találkozáskor tudtam, hogy őt fogom megvenni. Nekem nagyon „bejött” a billentyűzete (természetesen a hangja is, de most csak a billentyűkről írnék). Érdekesek a vélemények, de én nem találom keménynek a billentyűket. Lehet, hogy ezt szoktam meg. Amikor annakidején, hat évesen elkezdtem a zenesulit, egy orosz pianínót kaptam, és azon nyúztam a skálákat, etűdöket stb. még konzis éveimben is. Zongoraórákon Bösendorferen, vizsgateremben, ha jól emlékszem Steinway volt, de nem okozott gondot hogy melyiken kell játszani. A zongoratanulást „illik” korán kezdeni ha az embernek tervei vannak klasszikus zenei pályán. A gyakorlás folyamatosan fog intenzívebbé válni, nem kell attól félni, hogy a gyerek keze nem bírja. A kérdés hogy milyen tervek vannak a gyerekkel. Ha klasszikus zenére szeretném fogni a gyereket semmi képen nem vennék dig.zongorát. Lehet ezért most sokan szidni fognak, de én egy zongorán jobban érzem az ízét annak, amit játszom. Mintha jobban kiszólna az, amit ki szeretnék hozni a hangszerből. Lehet hogy ez csak az akusztikus hangszer varázsa, de én maradnék az akusztikus hangszernél ha tényleg gyakorlásra kell (és klasszikus zenéhez). Mondom ezt annak ellenére, hogy skálázom, jó pár klasszikus darabot és etűdöket játszom a p-90-en. De én ezt már csak karbantartás, ill. nosztalgia miatt csinálom. A fő profilom a bár-jellegű zenélés, amihez tökéletesen megfelel a p-90. Tehát szerintem a legfontosabb hogy hosszútávra és klasszikus irányban gondolkodik valaki, vagy „csupán” egy pluszt szeretne vinni a gyerek életébe. De minderről szerintem érdemes lenne egy tanárnő véleményét is kikérni. Bármi is lesz a választás, biztosan sok kellemes percet fog okozni.
Még egyszer megnéztem a roland HP1,3-at, a Korg ec350-et és a Clavit. Nehéz leütni mindet. A leütés erősségében árnyalatnyi különbségek vannak. (A clavit a legnehezebb, de éppen csak).
Ellenben a clavi billentyűzete simán jár, nem akad, nem szorul, nem kattog. Az korg volt ebből a szempontból a legrosszabb. Ráadásul a clavin lehet nagyon finoman, halkan játszani, míg a korgon ez nehezebbnek tűnt. A hangja pedig egyenesen borzasztónak tűnt, különösen a mélyebb tartományban, olyan műanyag hangja volt.
A roland HP3-as nagyon hasonlított a yamahára, érzésre is , és hangra is közelebb volt, mint a korg.
Megsasoltam valódi zongorákat és pianínókat is. A korg és roland billentyűzete annyiból hasonlít ezekhez, hogy az új leütéshez szinte teljesen fel kell engedni a billentyűt, hogy megszólaljon. A yamaha ezzel szemben inkább egy fekvő zongorához hasonlít, mert elég kb félig felengedni, hogy az új leütés megszólaljon. Ez talán azért lehet fontos, mert egyrészt gyorsabban lehet vele ismételni, másrészt még a hangfogó (vagy mi a szösz, ami leszorítja a húrt, mikor felemelkedik a billentyű) működése előtt lehet vele ismételni, tehát eleve másképp szól az egész.
Ha a zongorán lassan ütjük le a billentyűt, akkor a felétől érezni a kiemelési pontot, amikor megindul a kalapács. Ez a digi zongoráknál nincs. De mindegy is, hiszen nem így játszik az ember a valóságban: ha gyorsan ütjük le billentyűt, akkor az már a tetejétől emelni kezdi a kalapácsot, tehát a felkeményedés is a leütés elején van (nekem így tűnt). Pont úgy, ahogy a yamahánál. Ha meg lassan, akkor is yamahánál van a pont, mert ezzel lehet (sztem) a leginkább érzéssel játszani.
Nomeg. A musichello-nál volt négy valódi zongora, egy cseh, egy német, és akármi és egy yamaha; mind használt, ez utóbbi 4 milláért. Namármost, mindegyik zongorának más volt a billentése és a hangja is természetesen. A legtisztább, legszebb a yamahának volt (sztem). És a clavi hangja leginkább erre hasonlított a négy közül :))))
Szóval a korg semmiképpen, vagy a yamaha, vagy a roland.
CLP-120, CLP-130: (a botfülemmel :) én hallom a különbséget. A 130-asnak mintha magasabbra menne (azaz több magas felharmónikust vélek hallani, lehet, hogy a plusz csipogó miatt, fejhallgatón talán ugyanúgy szólna), illetve valóban hallani a dinamikus mintavételezést. Erősen leütve a billentyűket élesebb hangot hallani, mint gyengén leütve. Persze tévedhetek is, nekem így tűnt. (ebből a szempontból is korg volt a kutyaütő, ott még egy aluláteresztő szűrőt sem alkalmaznak a gyenge leütéseknél: doszt ugyanúgy szól halkan, mint hangosan.)
A clavi 130-as biztosan tudja azt is, hogy a legfelső regiszterben nincs hangfogó, azaz a felengedés után is hallani a hangot. (A többinél ezt nem figyeltem).
Nos, teljes outsiderként ennyire jutottam. Mindenképpen yamaha lesz, úgy fest :)
Ezt rds írta: Sajnos számunkra nem lehetőség az igazi zongora.
1., panel :( 2., az ára, ugye 3., engem iszonyúan zavarna, ha tudnám, hogy a többiek hallják, hogy már ötszázhuszonötödszörre játszok le vmit. Nem szeretném, ha esetleg a kölök kevesebbet gyakorolna emiatt, mint amennyihez kedve volna.
Ez kompromisszum, sajna. Majd egyszer :)
Egyébként nem tervezünk konkrét zenei pályát a gyerekeknek. Inkább csak szeretnénk megadni nekik a lehetőséget. Másrészt, ismerjék meg ezt a világot is. Én sajnálom, hogy az életemből (eddig :) kimaradt a zenélés. Ahogy nekem a rajz, úgy, gondolom a zeneértőknek a zenélés lelki többletet, megnyugvást nyújthat.
3. Húrrezonancia-szimuláció (némán lefogott hangok is halkan belezengnek a hangba - a felemelt hangfogó hiánya miatt a zongoraszekrényen keresztül apró rezgések átterjednek azokra a húrokra is) (sympathetic resonance)
4. Kiváltási pont (escapement, lásd ebben a fórumban korábban) szimulációja.
Az a vicc, hogy bár a Yamaháknál ezek a funkciók a drágább cuccoknál kezdenek bekerülni a zongikba (a Rolandnál például már eggyel olcsóbb kategóriák is sok ilyesmit tudnak), mégis s Yamahaha van a legjobban eltalálva. Legalábbis ezt mondják :-)
Most már egyébként egyre kevésbé vagy outsider. Szépen belemerültél :-)
És amit a zenéről írsz, való igaz. Tökéletes meditáció.
Ezt nsepp írta: Ma olvastam dr Kesztler könyvében egy érdekességet, amit a húrrezonancia szimulációjának tesztelésére lehet végezni. A felharmonikusok bevezetésénél az alábbi módszert ismerteti. Fogjuk le némán (vagyis csak a húrfogó felemelése a cél, a kalapácsot ne üssük a húrnak) a nagy C-t, és tartsuk lenyomva. Ezt követően staccato üssük le a kis c-t (lehet más hangokat is választani, csak ez egy viszonylag egyszerű példa). Azt tapasztaljuk, hogy a kis c tovább szól. Azonban nem a saját húrján, hanem a nagy C-én, hiszen annak felahrmonikusaként rendesen is jelen van a nagy C-ben. Nos, akusztikus hangszernél ez természetszerűleg működik. A fizika előidézi. Kérdés, hogy az a digitális hangszer, amelyik magáról a húrrezonancia-szimulációt állítja (sympathetic resonance), vajon átmegy-e ezen a teszten? Ha valakinek van alkalma kipróbálni, igencsak kíváncsi lennék az eredményre. Üdv nsepp
Ezt rds írta: Bizonyára lehet ennek jelentősége, bár valami azt súgja, hogy fontosabb lenne a hangminták méretét és a mintavételezés hosszát növelni, esetleg billentyűnként mintavételezni, növelni a dinamikus mintavételezést, hűen szimulálni a billentyűfelengedést (mert nem mindegy, hogy milyen gyorsan jön vissza a billentyű (a húrfogó visszaengedésének a gyorsasága számíthat), hogy mikor érkezik vissza a húrfogó (felteszem más hangja van egy gyengén rezgő húr és egy erősen rezgő húr esetén a visszaengedésnek).
Valahogy gyanítom, hogy ezek a megoldások már készen lapulnak a fiókban (ugye ma már nem olyan iszonyatos a memória ára, és a feldolgozási sebesség is nőhet), a marketing miatt azonban csak finoman adagolják az extrákat évről évre. ;)
Ezt rds írta: Ahogy nézegettem a clp-130-ast, hibás a szoftvere. A legtöbb hangszer, amit lejátszik, dinamikus, azaz a leütés erősségétől függ a hangerő.
Kivéve a orgonát például. Azonban ennél a maximális hangerőt vették alapnak, azaz, ha a zongorára van beállítva a hangerő és az ember átvált orgonára, akkor jó eséllyel elreped a hangerőtől a zongorára helyezett váza ;)
Ezt nsepp írta: A YAMAHA hagszerek használati utasításai megtalálhatók az alábbi linken: http://www2.yamaha.co.jp/manual/english/download2.php
(ez az angol leírásokat tartalmazza)
ezekből talán kiderül a patch-hangerő beállítása, valamit egyéb hasznos infok is.
Az orgona egyébként tényleg nem dinamikus hangszer. A billentyű lenyomásakor áramlik levegő a sípba, felengedésekor nem. Ezért is nehéz a dinamika az orgonán, mert a "halk" hangot nem óvatos, hanem rövid billentyűleütéssel lehet előidézni. Legalábbis ezt hallottam orgonistától :-)
rds! természetesen ez a húrrezonancia-szimuláció már csak a sokadik plusz funkció, aminek a jelentősége valóban kisebb az általad említetteknél. Mindössze arra vagyok kíváncsi, hogy ez az egyszerű kísérlet tényleg működik-e digitális utánzásnál. Ha nagy leszek, és ilyen cucc közelébe kerülök, kipróbálom :-)
Ezt Stewe írta: @nsepp! nagyon jó kérdés a húrrezonancia.ez volt az első amit ki akartam próbálni amikor a digitális zongorámat megvettem(RD 170) de nem jött össze sehogyan sem:(
Ezt nsepp írta: Stewe! Valóban furcsa, hogy sympathetic resonance megléte szerepel a termékspecifikációban, mégsem tudod előcsalogatni. Talán szoftverhiba? Reklamálj a kereskedőnél :-) Egyébként tényleg nem hülyeség a kereskedőhöz visszamenni (már ha ért hozzá), mert lehet, hogy elmondja, mit is kapsz valójában.
Kicsit visszatérve az eredeti kísérlet gondolatához, amit dr. Kesztlertől idéztem... azon gondolkodtam, hogy a néma lefogáshoz szükséges valamiféle kiváltó pont szimuláció, ha a billentésérzetben nem is, de abban igen, hogy ne szólaljon meg a hang, még halkan se. ennek hiányában a dolog nem fog működni. De ha íy van, akkor meg mit jelent a húrrezonancia-szimuláció? Tehát amit a gyártók hirdetnek egyes termékeikben, az vajon hogyan érhető tetten a gyakorlatban, és hogyan lehet leellenőrizni, hogy az adott tulajdonság bele lett-e építve a zongorába?
Ezt leslie írta: Pityu! Nekem volt szerencsém Fatar billentyűzetekhet, konkrétan SL 880 Pro, SL 990 XP, SL 990 Pro. Az Easymidi hangmodul hangzása egyenes arányban van az árával. Ha jól tudom Fatar billentyűzet vásárlás esetén 25 ezer forintot kóstál. Szép, élethű hangzást ennyi pénzért ne várjunk. Arra jó, hogy "csipogjon" valami, ha leütjük a billentyűt. Egyébként egy alap GM hangmodul (128 hangszin).
Ezt tanácstalan írta: Tud valaki valami érdemlegeset a Thomann digitális zongorákról, főleg a Thomann dp-40 érdkelne. Hasonló a kérésem a a GEM RP70c - vel kapcsoaltban. Ki hallotta ezeket. Milyen rajta játszani. KEzdő amatőrnek kellene, akinek nincsenek nagy tervei, saját szórakozására szeretne zenélni. Van esetleg egyéb javaslatotok a kb 250.000 körüli kategóriára? Megköszönném.
Ezt madottati írta: Nekem volt Korg EC 150 -em és nekem nagyon bejött! Kezdő amatőrnek meg főleg (én is az vagyok) De profi rokonom is kipróbálta és neki is tetszett! 3 pedál, metronóm, transzponálható rendesen, 30 hangszín aszem és elég mutatós darab. Szépen is szól, a billentése is jó és állítólag elég tartós is!
Ezt Gazz not logged in írta: Skacok, mondjatok nekem pesten olyan hangszerboltokat, ahol digi zongit, meg billentyűzetet lehet kapni. A Yamahában már voltam, meg a Rolandban is, de biztos van több is.
Ezt Pityu írta: Tanácstalan!250000körül javasolnám neked a Fatar Studiologic Sl880 Pro-t!modullal megkapod mindennel együtt 190000ért maximum!!! és nagyon jó a billentése,arról meg nem beszélve hogy később ha szándékozol lehet bővíteni.az a baj hogy a 250e ért nem sokmindent kapsz.de amit mondok az megéri a pénzét.én 3hónapja vettem és meg vagyok vele elégedve 100% ban
Ezt billentyűsgabi írta: A GEM Rp sorozat szerintem az árkategória legjobb cucca! A billentése és a zongorahang is kategórián felüli... Hsználható hangszínei vannak, ( még a Hammond és a Rhodes minták is)és az erősítő-hangszórószett is korrekt. Ha érdekel, szólj, mert valószínűleg tudok belőle némi engedményt kicsikarni...
Ezt billentyűsgabi írta: Nekem esett már szét a saját kezeim között Studiologic... Egyszerűen kipotyogtak belőle a csavarok! Szerintem egy olcsó, fröccsöntött gagyi, ráadásul a modul tökéletesen használhatatlan, a hangszínei olyanok, mint a Tescoban vásárolt "Xiang Li-Thong" típusú gyerekszintié, 2990 Ft-ért...
Lenne egy nagy problémám. Van egy Roland a-90 es midi billentyűm, de más semmi. A kérdés:Milyen hangkártya kell hozzá és milyen öszekötő kábel. Hol lehet ilyen cuccokat venni?
Ezt preamp írta: Sziasztok! Szerintem a Fatar, és egyéb hasonló billentyűzet + hangmodul párosítás elég gyenge zongora megoldás. Aki zongorista az tudja, hogy nem leszólni akarom ezeket a cuccokat, de a megfelelő zongorista játékmód elég nehezen megvalósítható élethűen rajtuk. Az igazi persze az akusztikus zongi lenne, de ez nem mobilizálható cucc és ahogy az árakat néztem, azt kell mondanom, hogy a digi zongik elég reális áron kaphatók. Jól ismerve az akusztikus zongorák billentését elindultam a digi tesztre, és körbenéztem egy kicsit. Játszottam már elég sokat az összes nagy zongora gyártó billentyűzetén, de a digizongik nagy részével a billentyűzet az elsődleges probléma. Egyszerűen a Roland Hp1-től Hp7 ig néztem a klaviatúrákat, de nem hasonlított semmilyen zongorához. Az Fp2 álítólagos új fejlesztésű kalapács hatás szerintem rosszabb mint az eddigi Rolandoké. Szóval kicsit csalódottan próbáltam meghallgatni a hires húr rezonátor effektet de nem sikerült megszólaltatni. A Korg EC sorozatát nem próbáltam még ki, de a Yamahákat már igen. Az alsóbb kategóriáknál csak a hanggal volt bajom, de a billentyűzet kiváló, leginkább az Orosz pianínókhoz hasonlít. A lényeg az, hogy biztonságot ad játék közben. Végül az én árkategóriámon belül a CLP 130 győzött. Ez hangilag is és billentésileg is használható zongorának. A többrétegű zongi mintával jól lehet az előadási módokat visszaadni. A billentyűzet mind zongoristáknak mind tanulóknak kiváló. Keménynek csak a laikus érezheti, én egy Bécsi mechanikás zongin gyakoroltam kb húsz évet, na az aztán kemény. A CLP 130 billentése teljesen normális. Drágább digizongit meg minek venni, hisz az árán igazit is kapnék! Kipróbálok még néhány márkát ,de a Yamaha CLP 130 bejön nálam. Én ezt tapasztaltam idáig, bár a demók csalókák, mert érzésem szerint a hangban kevesebbet tudó modellekben a nagy testvéreik demó songja lapul.
Ezt madottati írta: A demo dolog szerintem is úgy van ahogy írtad! Ha van rá mód, próbálj Korg ec -t is kíváncsi lennék a véleményedre! Nekem jobban bejött mint a clp, bár az igaz, hogy az se rossz!!! Na azt tudni kell, hogy én gitározom és kb. egy éve magamtól tnulgatok zongorázni és van egy ősrégi bécsi zongim, ami télleg brutál. Próbáltam egy Steinway -t, mint egy állom, na de ahhoz ne próbáljuk meg hasonlítani :))) Szar volt otthon visszaülni az enyémhez :)) Viszont az unokatesóm profi és neki is van egy Clp -je és ő is azt mondta a Korgomra, hogy jó! Igaz sajna anyagi oko miatt el kellett már adnom, de ha lenne rá pénzem megint olyat vennék. BŐven elég gyakorolni, de simán fel is lehet vele lépni ha kell! Jól szól!
Ezt preamp írta: Sziasztok! Holnap készülök kipróbálni a Korg EC zongikat. Egy gáz van, hogy nincs meg a Korg szalon telcsiszáma, és fogalmam sincs arról, hogy hol van EC 350 kiállítva. Lehet, hogy a vásár területén van? Ha esetleg tudtok ilyen helyet megköszönném ha megírnátok. Érdekelne a többi gyártó terméke is de fotó alapján nem lehet eldönteni melysik jó. A trükköm az lenne, hogy egyik reggel neki indulok az AKG K 141-es fejkallgatómmal és minden márkát igyekeznék egy nap alatt kipróbálni. Így talán el lehet dönteni az igazságot. Bár tudom az igazság odaát van:) Szóval a Roland kontra Yamaha CLP ügyében is ezt tettem. A Roland egyébként hangilag Steinway akrna lenni bár a yamaha után vékonyka a hangja. Nagyon kiváncsi lennék a Korgra, mert a Korg hangok jók szoktak lenni. A bécsi zongi ugyan nem steinway, és igazi hegyimenet rajta játszani, és a fáradt hangját hallgatni, de azért egy hasznos darab tanulni rajta érdemes. Az még komolyan érdekelne, hogy a digizongikat lehet-e biztonságosan szállítani. Természetesen valamilyen tokban talán igen, de mennyire gondoltak a gyártók a szétszedhetőségre, illetve nem mennek tönkre az örökös szétszedéstől? Szóval a dilemma: A nagytestű digizongik a pianínóra hasonlítóak a zongora érzését keltik a nézőben egy koncerten. Az ember persze szeretne otthon a stúdióban és a koncerteken ugyan azon a klaviatúrán játszani, mert ez jelentené a komoly technikai darabok biztonságos előadását. Én ilyen vagyok, utálom a meglepetéseket, a művelődésiházakban parkoló nagyzongik már néha okoztak meglepetést. Tudom vannak szimpadi zongorák, de ezek inkább egy szintihez hasonlítanak és az előadás hangulata a laikusok számára is tönkremegy. Ezért lenne jó legalább egy EC 350-est vagy CLP 130-ast mobilizálni.
Ezt madottati írta: Mondjuk nekem ec150 volt, de úgy vettem észre elég masszív csavarok vannak benne. Állandóan szétszerelni nem egyszerű dolog, unakatesóm ezt csinálja jóideje a Yamahával. Annál egyszerűbb venni egy állványt hozzá mert csak egy pedálja van, itt viszont 3 pedál van és muszáj összeszerelni rendesen, max a hátlapot nem csavarozod fel.
Ezt andre írta: Hello Vik! Tedd fel ugyanezt a kérdést a rolandee.hu fórumon is, gyorsan szoktak válaszolni a rolandosok, és mégiscsak ők ismerik a saját cuccaikat a legjobban.
Ezt A Cső írta: Roland, Korg, Clavia = Fatar billentyűzet. Fataron kívül csak a Yamaha gyárt billentyűzetet. Ezt használja még a Technics. Más kategória ugyanaz árszínvonal esetén.
Ezt tanácstalan írta: Sziasztok! Segítséget szeretnék kérni Tőletek.Gyermekemnek(13é, 2 éve tanul zong.eddig pianinónk volt kölcsön)dig.zongorát vásárolok.Nem tudom eldönteni, hogy a CasioPX100at, vagy a Roland EP-97-et vegyem.Én a Roland felé hajlok, de a súlyozott billentyűje szemben a kalapács mechanikás Casióéval..., elég nehéz eldönteni.Köszi a segítséget
Ezt Lolek írta: Létezik emberi áron olyan kalapácsmechanikás digitális zongora, amiben van kiséretautomatika? Másik: Hogy van az angolul, hogy kiséretautomatika?
Ezt Barna írta: A hónapban megjelennek a ROLAND új digizongijai HP-101, HP-102, HP-103 és HP-107 néven! E-mailben szivesen küldök anyagot, de a főoldalon is fent lesz hamarosan!
Ezt Barna írta: A hónapban megjelennek a ROLAND új digizongijai HP-101, HP-102, HP-103 és HP-107 néven! E-mailben szivesen küldök anyagot, de a főoldalon is fent lesz hamarosan!
Ezt Nika írta: Sziasztok! Segítség!!! Már legalább 2 hete digit zongorát keresek a gyerekeimnek (mert kicsi a lakás és nem fér be még a legkissebb pianínó sem), de egyre nagyobb a káosz benne. A Casio PX-100, a Fatar SL 990, között vacilálok (pusztán anyagi okok miatt). Mind a kettőre mondtak már jót is rosszat is. Én egyáltalán nem értek hozzá és ti is írtatok mindenfélét. Mit csináljak? (Elvileg nekünk szerintem a használt is jó lenne- erről mi a véleményetek?)
Kérlek, küldj egy mailt a hangmester@hangmester.hu címre és minden szóba jöhető zongoráról küldök anyagot, hogy megkönnyítsem a választást. Fontos, hogy tudd, hogy mit veszel...
Tanácsot kérni jöttem. Hobbiszinten szeretnék megtanulni saját örömre (meg még ki tudja...) szintin zenélgetni. Sajnos tök analfabéta vagyok márka-tulajdonság-érték szinten. Tudnátok segíteni, hogy milyen (nem túl drága, de nem túl gagyi) gépet nézzek és milyen árkategóriában? Gondolom a fentiekhez jó a használt cucc is. Külön örülnék, ha abban is segítenétek, hogy hol érdemes körülnézni (gondolok itt Pestre, Győr környékére), merthogy vidékről vagyok. Ha tudtok segíteni, légyszi azt e-mailben is küldjétek el, mert ritkán tudok idenézni :((.
Ezt Lolek írta: A hétvégén volt alkalmam összehasonlítani egy Casio PX-100-ast egy Korg EC 150-el. Háááát, ég és föld a kettő. Hangban is és minőségben is. Asszem nem veszek Casio-t.
Ezt Anikó írta: A segítségeteket szeretném kérni!!! 6 éve zongorázó - már komoly darabokat játszó - gyerekem részére keresek digit.zongorát, minél olcsóbbat, ha lehet. Használt is lehet! Jelenleg egy ukrán pianínónk van, de lakótelepi lakásban lakunk... gondolom nem kell ecsetelni. Másik kérdésem: ki lehet-e váltani a pianínót a digit.zongorával? Vagy mind a kettő kell? (a digit.zongora billentyüzetén gyakorolva nem szokik el a zongorista a zongorán való játéktól?!?) Ha tudtok, segítsetek: árak, márkák, honlapok, üzletek cimei... Kérem, hogy az email cimemre irjatok, mert csak ritkán vagyok gépközelben. Köszönöm!!!
Ezt Barna írta: Hát még a kedvezmények milyen szépek, amiket adunk a "kiemelt ügyfeleknek"..:) Komolyra fordítva a szót, tényleg lehetségesek kedvezmények bizonyos márkáknál, forduljatok hozzánk bozalommal!
Ezt Barna írta: Én csak olyan zenészeket ismerek, akik vállalnak tanítást.. Ha gondolod, küldj egy mailt és megadom a számukat (pl. Nagy János, Kaltenecker, stb...)
Vennék nemsokára egy Digitális Zongorát. Edddig szóba jövőnek tartom a Fatar (990 Xp-t, vagy a 880 Pro). Ha vki még tudna hasonló árfekvésben lévő digitális zongorát, de ne olyan játék szereket mint pl.: Casio Px100, az szóljon.
És amit ezekhez a Fatarokhoz adnak hangmodult az eléggé gyengécske... Em-100
Vki tudna max 40ezer forint értékben hangmodult ajánlani? Nem kell egy csúgy profi, mert ha lenne rá keretem akkor szívesen megvenném pl. a Kurzweil hangmodult is...
Ezt Barna írta: Szerintem vegyél Rolandot, vagy ha mégis több pénzed van, akkor KORG-ot. A Rolandnak pl. most jelent meg az új szériája (részletek: http://hangmester.hu/key_roland_zongo.html) és nagyon jó hangszerek!
Ezt radulycsaba írta: Sziasztok. Vásárlás előtt állok. Végigolvastam ezt a fórumot. Sok tapasztalatra tettem szert, de dönteni mégsem tudok... Olyan hordozható hangszert keresek, amiben minél több hangszín van (zongora, el. zong, orgonák). Jazz, blues muzsikához használnám. Azt a fáradt jazz hangzást keresem. A mostani Fatar Sl-990 elég gyatra ehhez. (El is adnám, ha érdekel valakit) Ajánljatok valamit úgy 300e-ig. Lehet kicsit drágább is, ha azon múlik.
Ezt radulycsaba írta: Néztem a Korg SP200-at. Az a hangszer tetszene, de kevés a hangszín. Hangmodult tudtok ajánlani (nem vészes áron), ami az alábbiaknak megfelel?
még talán van Roland JV-1010 hangmodul. Ez 1024 hangszínt tartalmaz és alig több 100 000 Ft-nál! Már nem sok van belőle, rá tudok kérdezni, ha gondolod. Szerintem hangmodulok terén ez nagyon jó vétel! Küldj egy mailt, plz! hangmester@hangmester.hu
Ezt radulycsaba írta: Barna. Már szűkül a kör. A Korg SP300 kinézetre is tetszik (az sem utolsó szempont...). A kérdés: Korghoz lehet roland modult csatolni? A Roland RD-170-es tudásban szimpatikus, de nagyon zavar a külseje. A hangja feledteti ezt a kis problémát?
Nekem volt alkalmam a Korg szimpadi zongoráihoz (SP-200/300), és az RD-170-hez is, de valahogy nem lopták be magukat a szivembe. Nekem nem tartozik a legfontosabb tulajdonságok közé a kinézet, de nem is azért vesz az ember hangszert...szerintem. A Korg mind billentyűzetében (Fatar billentyűt kap) mind hangjában hagy maga után kívánnivalót, az RD-170 már hangban jobb, viszont szintén a Fatartól kapja a kalapácsmechanikát, ráadásul korábbi fejlesztést, nekem ez túl puhának tünt. De nem mindenkinek jön be a keményebb kalapácsmechanika. Ha sok hangszinre van szükség, azt hiszem az RD-170 győz, de ha minőségi hangszinekre van szükség, akkor a Yamaha P90 nálam ebben a kategóriában toronymagasan vezet. Nekem a zongorahang és a billentés volt a legfontosabb, a többi hangszin már csak hab volt a tortán...
Ezt leslie írta: egyébként kérdésedre válaszolva a Roland bemutatóteremben (Nyugati környékén van, ha jól tudom Radnóti u.) ki tudod próbálni az RD-170-et.
Ezt Lolek írta: Döntöttem én is, és végül a p90-es Yamaha lett a befutó nálam. Az 1.-es grand piano hangja nagyon jó és a billentyűzet. Hát nem puha, nagyon hasonlít az versenyzongoráéhoz. Egyetlen dolog ami hiányzik belőle, hogy nincs semmi takarója a billentyűzetnek. De ez végülis egy színpadi zongi. Egész jó még a Jazz Organ és a két Church Organ hang, a Choir egész élethű. A Csemballó a key-off sampling miatt nem hagy kívánnivalót maga után, viszont nemigen fogom használni.
Egy százassal drágább volt, mint a PX-100 lett volna, de megérte. A Casio zongora hangját hallgatva 5 perc múltán nagyon kezdett már zavarni, annyira béna.
Ezt radulycsaba írta: Leslie. Nézd el nekem hogy a hangszer külseje is érdekel. Persze nekem sem ez az első szempont, de úgy gondolom, nem mindegy mi elé ülök le minden este. Kipróbálom a Rolandot, majd megosztom a tapasztalataimat. És kösz a segítséget!
Ezt radulycsaba írta: Úgy néz ki, kicsit többet tudok költekezni, mint gondoltam. A tanácsotokat újból szívesen fogadnám. A cél nem az élethű zongora hangzás. Zenekarban való játékhoz kellene a hangszer, nagyon sok profi hangszínnel. Főleg elektromos zongorák és orgonák. Az Rd-700-at próbálta már valamelyikőtök? Amit a netről le tudtam szedni, az igen meggyőző. Életben is megállja a helyét?
Ezt Benceee írta: Az Rd-700 egy iszonyú jól szóló zongora..... eszméletlen.. és jól is néz ki, könnyen szállítható, mert nem 50 kg... Szóval nyagon jó!! De egyébként milyen stílushoz kellene????
Ezt Benceee írta: Hát a kopott hang már nehezebb, persze az RD-700 ban azért akad pár... de főleg ez a Presszeres tiszta Steinway és Bösendorfer hangok jellemzőek rá.... Nade igen sokan használják éppen jazz és blues témákra....
