az Ibanez RG-k, Jacksonok, stb superstrtok, nem modern Strat-ok.
A modern Strato az az AM. Stratocaster pl. Stratocaster teljesen, de modern pickupok, modern kulcsok, 2 pontos tremoló, nagyobb fogólap rádiusz, 22 bund, stb stb. Ezek miatt a feature-ok miatt modern.
Egy Ibanez se nem így néz ki, és közel nincs Strat hangja.
De abban azért te is egyetértesz, hogy a Chopper az nem számít bele az SSS-koncepcióba...alapvetően szerintem igaza van Ricsinek, ritka az, hogy szinglikkel metalkodnak, előfordul,de nem jellemző. (Cryptopsy nevű extrém death/grind bandában volt az, hogy az egyik gityós egy EMG-kkel telipakolt Fender straton nyomta, de az sem a hagyományos vintage single coil azért.)
A strato (mármint az alap SSS) nem metálhangszer. Lehet persze azt is, de ahhoz zajos, virgajátékra nem ANNYIRA kényelmes, mint a superstrato-k. Amik épp ezt ellensúlyozni jöttek létre.
Egy modern strato is tud jazz hangokat, de leginkább metálra/rockra szokás használni(itt a Libanyez Jackson vonalra gondolok. Ugyanez igaz a Fender Stratra is. Most mond, hogy nem...
Amiket én ismerek (nem csak csili), azok szinglis gityón játszanak.
Amúgy nyugodtan kérdezz meg embereket, a funkiról többségének nem humbis gitár fog eszébe jutni.
De azért hajrá...
Szerintem a Filtertronok, bár alapvetően humbuckerek, hangilag hál'Istennek baromira messze állnak a klasszikus (Gibson-féle) hangzástól. Az én Gretscheim sokkal inkább telecaster-hangzásúak, mint les paul-osak. Ha ugyanazon az erősítő beállításon bedugod egymás után a hangszereket, teljesen nyilvánvaló.
Ricsi belinkeltem neked a két legnagyobb funk arcot a világon, jön a harmadik.
Mi is ez az általában?
Azé' mert a csilit ismered, még nem biztos, hogy ez az etalon.
Funkot játszottak mindenen, mondjuk a funky zenét nem ismerem.
Mivel nem volt rajta plusz kiskapcsoló, ami a felezős szedőkhöz nem árt, így joggal gndoltam, hogy (legalábbis hámbákerileg) gyári.
Kápísi, frocso?:DD
Nem beszélve a hangról, ami tipikus humbi volt. Nagyon nem csilis.
Az igen. De kb. 2 nótában használt a stúdióban, koncerten. Ott is csak pár évig. Azóta a greccses témák is stratón mennek.
LP-t is használt két nótában, de azért a csili (ált. a funky) single coil.
A hangzás fontos, de én is ezt írtam. A kiállás sem árt (pl. ne basszer énekeljen ott, ahol a ritmusgityós énekel), de pl. ruházat/frizura/smink megint csak inkább metáléknál fontos.
Csilire vetítve: én is láttam olyan csilis bandát, ahol Epi LP-vel nyomta a gitáros. Mondanom sem kell, elég fura volt a hangzás...és a dobos vokálozott, ami megint nem tetszik.
Amúgy meg eljöhetnél megint, mert jobbak vagyunk.:D
Nem azt mondtam, hogy nincs több, hanem hogy ebben a stílusban (csili) nem kell hangról hangra játszani, legfeljebb a jellemző részeket. Sokkal kötetlenebb zene, még a jammelés is belefér.
Amúgy én lennék a legboldogabb, ha '70 előtti hangszereken játszhatnék, Marshall Silver Jubilee-n.:D
Hát igen. Egyszerűen elénekelte kb. ugyanúgy. Mindegy, a Bonamassa-változat egy tök jó blues szám, ami tartalmazza az eredeti szövegét meg az akkordmenetet, de amúgy teljesen más, viszont szerintem semmivel nem tűnik ki a többi jó blues közül. A Sam Brown féle eredetit meg -megint csak szerintem- felesleges volt feldolgozni minden formában, én nem tudok elképzelni jobb előadását ennek a dalnak, Bonamassa zseniális zenei tudása meg gitározása ide vagy oda. De ilyen pl. a Sweet child of mine is a Gunstól, sokféle verziót hallotam már, kár átdolgozni (pedig mi is játszsuk , nem feldolgozva, csak interpretálva). Dehát ízléseken mint tudjuk teljesen értelmetlen vitatkozni.
Ízlés kérdése, nekem az eredeti olyan semmilyen, tehetségkutatókon elcsépelt izé.
Bonamassa meg kihozta belőle a maximumot (SZERINTEM), fasza blues alap, istenkirály szólók, hidegrázás a mai napig, pedig meghallgattam vagy ezerszer. Ilyen fíling gitárszólóban nagyon ritka.
Hm. Szerintem a Bonamassa Stop-feldolgozása nagyon nagy mellényúlás. Persze ízlés kérdése, de pont az eredeti feszültségét és a... nemtom mit, de valami fontosat kiherélt belőle.
Abban egyetértek, hogy sok kutyaütő "tribute" banda van. az is biztos, hogy könnyebb "sikereket" elérni kevesebb munkával, mivel maga az anyabanda ismertsége már hozza a fél sikert (vagy az egészet)
De ettől függetlenül nekem nem fáj, ha valaki ezt csinálja.
Az meg pláne nem, ha valaki átiratokat csinál, amiről már volt szó. Ott bele lehet vinni a saját ízt, kreativitást. Mint pl a Lacuna Coil Depeche feldolgozása, bár még az sincs igazán átdolgozva, inkább áthangszerelve. Vagy a Whiskey in the Jar is kurvajó, szvsz jobb, mint az eredeti. A Perfect Circle Imagine átiratáról, vagy a Bonamassa-féle Stop-ról nem is beszélve, azok egyenesen zseniálisak.
De amúgy neked ha elmégy egy ilyen tribute koncertre, nem számít, hogy a zenekar kiállása legalább nyomokban emlékeztessen az eredetire? Vagy hogy a hangzás legalább nyomokban olyan legyen? Csak mert a hazai tribute bandák jórésze sajnos még ezt sem teljesíti, nekem pl. illúzióromboló olyan Metallica tribute-ot látni, ahol ránézésre szedett-vedett az egész, az eredeti felállásnak sem felel meg, mert az énekes nem gitározik, és ráadásul az egész produkció töketlenül, dög nélkül játszik és szólal meg a tranyós Marshall kombó-Boss Metal Zone jellegű felszerelés miatt. Van ilyen, nem egy, és nem csak Metallica esetében, csak azok a legelterjedtebbek,ezért emeltem ki.
Közel sem csak metalbandákról beszélek, bár kétségtelen, hogy itthon abban a műfajban a legtöbb a tribute-olók száma. Ha megnézed, zománcosvödörrel lehet mérni a Metallica, Guns (habár nem tudom, ez hol metal) tribute-okat. Illetve mondjuk úgy, hogy hard rock-metal vonalon a legerősebb ez a tendencia. De Chiliből is volt rajtatok kívül még vagy kettő legalább, sőt biztos pár olyan is,akikről én spec nem hallottam. Amit ítam, azt amúgy nem én találom ki kútfőből, a németeknél nagyon nagy hagyományai vannak a tribute-olásnak, és ott van az, hogy eredeti "jelmez", hangszerek, színpadkép. Ők megengedhetik maguknak, itthon lehet, hogy tényleg irreális. Nekem amúgy nem fontos, ha jól játszanak, bár szökőévente megyek olyan koncertre, ahol tribute banda játszik, néhányszor összeszerveztek ilyen többzenekaros bulikra olyanokat, ahol tribute bandák is felléptek eredeti zenével kiállók mellé, leginkább ilyen alkalmakkor látom őket.
Vannak stílusok, ahol nem kell hangról hangra játszani pl. szólót (de akár ritmust sem), mivel az eredeti zenekar sem a gépies ismétlésekről híres. Nem csak metálbandát lehet tribjútolni...
Eredeti cuccal nyomni meg kicsit irreális feltételezés, legalábbis anyagilag. Az eredeti(hez közelítő) hangzás a lényeg szerintem.
Persze,én is így vagyok ezzel, csak a dobosunk olyan, hogy mindent azonnal akar, és éppen futó, divatos stílussal ezt el tudja érni, nem kell lassan építkezni hozzá. Érted, a Keeperrel egy éve jelent meg az első lemez, év bemutatkozó lemeze lett, játszhattunk az ex-Judas Priest énekessel, a legnagyobb példakép, a Death dobosa a koncertvideót látva személyesen köszönte meg és gratulált a dologhoz, a hazai vezető rock-metal orgánumok rendszeresen maguk érdeklődnek a zenekar dolgai iránt, ezek szerintem nem rossz dolgok, én elégedett vagyok vele egyelőre, de persze van hová fejlődni.És ha körülnézek, több színvonalas, hasonló stílusban játszó zenekar sem vonz nagyobb közönséget, ha így lenne, akkor elgondolkodnék, hogy valamit tényleg rosszul csinálunk, de szerintem nem gáz lépcsőfokok ugrálása nélkül előrelépkedni. A tribute meg más műfaj, én is játszottam rockvendéglátós zenekarban, csupa feldolgozásprogrammal, mindig jöttek viszonylag sokan a koncertekre, sok buli is volt, de személy szerint baromira meguntam, hogy semmi saját kreativitást nem lehet belevinni, vagy csak nagyon minimális szinten (a zenekarvezető megmondta, hogy mindent hangról hangra kell játszani a lemezverziókról, szinte az összes dalban). Tribute-ot is lehet igényesen, faszán csinálni, a gond csak ott van, hogy itthon a Kiss Foreveréken kívül nem tudnék rendes "tribute" zenekart mondani, számomra az azt jelenti, hogy az eredeti zenekar eredeti felállásában, színpadi kellékeivel, hangszereivel adják elő a dalokat. Amúgy csak egy XY feldolgozászenekar, amivel amúgy nincs baj, ha jól nyomják, csak pl. itthon vannak olyan borzasztóak ezen a téren, hogy ha valaki kicsit hozzáértő meghallja, akkor egyből követeli, hogy gyártsanak inkább kisszéket a zenélés helyett. A közönségnek - szerintem - gyakorlatilag mindegy, hogy milyen minőségben hallja a kedvenc dalait, akármilyen szarul van eljátszva, örülnek neki, mert enterszendmen, mert brékindöló, mert doktorfílgúd, mert fájnölkántdán.
Hát igen, a lemezen szereplő "művészek", bár szívem szerint inkább zenei iparosnak mondanám őket, szóval mindannyian kurvára köztudatban vannak, csak éppen saját számukat egyet sem tudsz felidézni...Auth Csilla? Vargafery? Keresztes Ildikó?
Szóval érdekes. Egyetértek Gergővel, lehet haknizni más számaival, közönség bulizik, nincs ezzel baj. A baj itt van, hogy országosan ezt nyomják, a média is ezt erőlteti...csináljuk a fesztivált meg az ilyenek. Ezt azért nem így kéne.
Nem tudom, én úgy gondolom, hogy vagy olyan saját számokat kell írni, meg úgy előadni, hogy arra is lemenjenek 200an, vagy tényleg csak kedvből kell tolni, és akkor tök mindegy hányan mennek le.
De "irigykedni" nincs értelme. Csakazértis izomból tolni azt, ami nekem tetszik, de senkit nem érdekel... Végülis lehet, de akkor nem fujjogjunk a "sikeresebb" bandákra, meg ne magyarázzuk meg a dolgot.
A legvégén mindig a közönség dönti el, hogy mi tetszik neki.
A konkrét tribute zenekarozás tényeg arra jó, hogy nyomni a rakenrolt, haknizni, ha úgy tetszik, és ennyi, nincsenek illúziók, hog ylemez, meg kiadó meg stb. Kedvből, poénból, akármi. Ennél izgalmasabb mondjuk az, ha átiratokat csinál az ember.
De ez a vita kicsit olyan, mint a chopper vs csúcssportmotor vita.
Igen,ott volt 1-2 jól sikerült átirat, a Stonehenge meg a Da Capo nagyon tetszett, ha jól emlékszem a Nemesis sem volt rossz, de a "nagy" magyar heavy metal ikonok igencsak bebukták a dolgot, az amúgy is Maiden-rokon bandák dolgai mind siralmasak lettek sztem. Amúgy meg Magyarország tribute-ország, itt az utánzatokra gerjed a nép, meg az olyan saját zenés dolgokra, ami nagyon hasonlít valami nosztalgiát idéző dologra (pl. fekete albumos Metallica-szerű dolgok,amik már 20 éve lejártak). Illetve most undergroundban nagyon mennek a széttördelt, de abszolút zeneietlen, csontzúzda HC alapú zenék. (Véletlenül lekeveredtem 1-2 hete egy ilyen 4-5 zenekaros estére, volt vagy 200 ember, ami azért manapság klubszinten nagy szó, a zene meg olyan volt - 3 bandáig bírtuk a csajommal -,mintha bekapcsoltad volna 9-kor,és ment volna ugyanaz folyamatosan, csak épp mások játszották,javarészt szarul.) Szóval nem igaz alapjában véve, hogy csak tribute-on van számottevő közönség, a divatzenékre is ugyanúgy gerjednek, én azt látom, hogy 10 évvel ezelőtthöz képest annyi történt, hogy már nem 2-3 év csúszással jönnek be hozzánk a divathullámok, hanem a netnek, youtube-nak köszönhetően azonnal menő lehet valaki, aki olyan zenét kezd játszani, ami mondjuk 16-22 éves kor közt divat tőlünk nyugatabbra. A dobosunknak van egy side-projectje, ilyen deathcore cucc, miatta néztünk le részben az előbb emlíett bulira, hát botrány,ami ott volt, de iszonyat mennyiségű közönséget vonz még szar helyekre is. Panaszkodott is, hogy el van keseredve, hogy ahhoz képest, amekkora közönséget ők egy pár hónapja (kb fél éves a zenekar maximum, de még lehet annyi sincs) összerakott bandával megmozgatnak, a komolyabb zenékre mennyire nem kíváncsi senki.
Kiss Forever Band, Hollywood Rose meg a Jeff Porcaro Band rémlik nekem itthonról, kint meg inkább ilyen gyűjteményes albumokat csinálnak, németeknél főleg, több banda 1-2 dallal. (Mint amilyen itthon volt az Iron Maidnem-féle Somewhere In Hungary,de asszem azon ők csak két dallal voltak fent, habár Töfi koordinálta, amennyiben jól tévedek.)
Hát egyesek szerint ez biztos nem másolás, hanem tribute to Cserháti. Hiszen élvezi a zenélést, és tudja majd, hogy a taps a daloknak szól, nem neki.
(bocs, de nem tudtam kihagyni :)
De most komolyan, ez a szitu micsoda lenne ? Etikus az ilyen, vagy sem ? És ha mondjuk a zenekar kérte őt fel ? Az már megint másmilyen szitu. És ha nemcsak Cserháti számokat játszanak, hanem mást is ?
Ezek nagyon árnyalják a képet, semmi sem fekete vagy fehér...
Szerintem az éneklő krumplinak nulla egyénisége van.
Nagyon kiakadtam, amikor megkérdezték az idiótájától,
hogy milyen lemezt szeretne, erre közölte, hogy Cserháti
dalokat akar énekelni a Cserháti régi zenekarával.
Baszódjon meg az ilyen! Egy csomó átgondolt, kidolgozott
zene nem kerül soha lemezre, erre ez a kis hülyéje nyer egy
lemezkészítési lehetőséget és lemásolja vele valakinek az életművét.
Pontosan így működik a celebbiznisz : feltűnik valamivel , a média kicsavarja belőle az utolsó filléreket is , eldobja és marad a fémösz bikóz fémösz .
A profi háttérénekes kontra hirtelen felfedezett középszerű tehetség olyasmi, mint amikor a főnök a munkahelyen az új, tapasztalatlan kollegának ad fizuemelést, és őt teszi meg a közvetlen főnöködnek. Aki ezt le tudja nyelni, az nemes lélek, meghajlok előtte :)
Az egész arról szól, hogy pörgessék a média, a biznisz gépezetét.
Szerencsétlen (jó esetben középszerű) énekeseket az egekig dícsérik, ők meg elhiszik. Eladják velük a műsort, újságot, lemezt stb. Majd amikor kiderül, hogy mégsem akkora ász az illető, nem mennek koncertjeire stb. akkor kap egy idegösszeomlást stb. na akkor meg az lesz az, ami tovább pörgeti a gépezetet, továbbra is írhat róla a story, best, meg az összes többi élősködő.
Éneklő krumpli a 'szenzáció' szinonímája.
Amúgy nekem semmi bajom a Verával, de valami tényleg hiányzik belőle, ami megfogna. Egy énekesnek olyan is kell, nem csak jó hang.
Az 'éneklő krumpli' valóban kicsit durva :) Itt szerintem arra célozhatott Steve, hogy sok, nála jobb énekesnő van, akiknek nem adatik meg a lemezkészítési lehetőség, az ismertség. Pl. akik a Megasztárban háttérvokáloznak a 'tehetségeknek', mondjuk Czerovszky Heni és hasonlók. Tanultak, képzettek, profik, mégis a háttélben vannak még xx év szakmázás után...
Vagyis aki részt vesz tribute-bandában, az szöget ver a magyar rockzene koporsójába?
Szerintem nem. Nem a tribute-bandák a hibásak ebben, még egy szög erejéig sem.
