Tudtam, hogy ez még előjön. Ez nem általam lett így kategorizálva, LÉTEZIK ilyen kategória. Nem én találtam ki, hogy okosnak tűnjek, meg verjem a nyálam. ITT egy link, amely igazolja az állításom. Egyébként a tech death bandák nagy részének lófasz köze nincs a core-hoz, úgyhogy a 90% kicsit erős. Persze nem tagadom, hogy van ezen a death metal alstíluson belül olyan zenekar, aki vegyít core elemeket a zenéjébe. Sőt olyan is van, aki tech death-ből lett deathcore (Cryptopsy), vagy fordítva (Beneath the Massacre elő zenekarai). Nem is baj ez, csak a tipikus core vokált nem szeretem, meg azt, ha ne adj isten még szinti is van mellette. Azt core-ban, death metal-ban, gyakorlatilag a legtöbb metálban utálom. Kivéve persze a progot, industrial-t és más stílusokat, amikben nélkülözhetetlen, vagy nagyon fontos szerepet játszik és valóban ad valamit a zenéhez.
Minden ingerültség nélkül, csak annyit szeretnék kérni, hogy fogadjátok el, hogy valóban van ilyen stílus és ne baszogassatok ilyen faszsággal. Nem azért, mert valami anyámasszony katonája vagyok, aki nem bír ki egy kis netes szardobálást. Csak jogtalanul baszogattok ezzel. Ha van rá ok, állok elébe, de valakit azért fikázni, mert nevén nevezett egy stílust, amit kb. a 90-es évek közepe óta így hívnak...
Ok, nem hallottátok még ezt a kifejezést, nem para, csak nem kell leugatni azt, aki ismeri.
EZ a deathcore akkora egy eröltett szar. Féig emosnak öltözött hülyegyerek, akik nem tudják, hogy mi az a death metal, tolják a faszkodást. De ez már death metal topic
azzal egyetértek, hogy az önkifejezésnek szívből kell jönnie és őszintén! de miért kellene színvonalasnak lennie? ez már elvárás és másoknak való megfelelést jelent....
Igazad van. Az önkifejezésnek színvonalasnak kell lennie. Nem lehet bármit önkifejezésnek nevezni, amit valamilyen hangszeren csinál az ember. Ha eljátszok egy skálát többször, oda-vissza, gyakorlás céljából, annak semmi köze az önkifejezéshez. Viszont, ha összehoz az ember egy bandát, készítenek pár albumot és saját stílusukon belül értéket képviselnek, van mondanivalója, üzenete a dalszövegeiknek és vállalhatóan tudják kezelni a hangszereiket azt lehet önkifejezésnek nevezni.
FELTÉVE, ha azt valóban őszintén és szívből csinálják. Mivel ma ugye már szóba kerültek azok a bizonyos profik, akik szart csinálnak, mert az kell a népnek, abból lehet kifizetni a számlákat. Az ilyen embereket írnak egy "hófehér jaguár"-t, azt jóság van. Azért csinálják, hogy legyen belőle guba, nem azért, mert ők most tényleg hűde szerelmesek és hűde kifejezi az a dalszöveg az érzéseiket/véleményüket/álláspontjukat/világnézetüket. Tudnának olyat is írni, ami tényleg jó lenne és tényleg megvalósítaná az önkifejezést, csak épp lehet, hogy abból nem lenne meg a villanyszámlára való.
akkor önkifejezés, ha ki akarsz vele fejezni valamit.
gondolom észrevetted, hogy a társadalomban elvárásoknak kell megfelelni, nem szokták díjazni az attól eltérő dolgokat(persze vannak trendek, megcsinált divatok...)
az önkifejezés az egyénnek jó, azért zenél mert élvezi, kijátsza magából a bánatát, stb..., ha szerencsés, akkor ez másoknak is értéket jelenthet..., de mint írtam szerintem az önkifejezésnek nem mások szórakoztatása a célja...
mondom, akkor ezek szerint, ha adott esetben nem valaki más dalát játszom, hanem akármit baromkodok a gitáron, az önkifejezés.
Viszont ha így van, akkor az önkifejezés szart sem ér
van Goghnak nem a festői képességeivel volt a baj. Nem tudott rajzolni. Ez tény.
Az, hogy mennyit érnek ma a képei, az jórészt a halála után a mecénás munkája
nem burkolózás, okoskodásnak lehet nevezni vagy gondolatmenetnek.
én az egyén szempontjából közelítem meg, ha ő annak érzi és hitelesen csinálja, akkor az. az adott szakmai közösség/közönség véleménye már más kérdés.
ott van pl. Van Gogh életében nem adott el egy festményt sem, akkor szakma tehetségtelennek tekintette, nem is tekintették festőnek.......ma meg a világ legjobb festőművészei között tartják számon....
A Te olvasatodban ezek szerint minden lehet önkifejezés, amit úgy hívunk. Akárcsak a mai absztrakt-álművészi festészetben nem?
Ez nem önkifejezés, hanem okoskodás és burkolózás
lehet jól-rosszul is csinálni, szerintem a lényeg, hogy a zenész ki tudja fejezni vele az érzéseit a saját maga számára, nem feltétlen kell ezt másoknak megérteniük vagy tetszést kiváltania vele:)
eleve minden emberben mást vált ki egy adott zene, más érzéseket kelt benne....a művészetet nem lehet éppen ezért mérni, lehet a szaktudást meg sokmindent, de a lényegét nem....
ugyanez érvényes bármilyen más művészeti ágra is szerintem, pl. egy festőművész ismerősöm magas szinten van szakmailag önkifejezésként színes "krikszkrakszokat" fest...legalább is nekem,mint laikusnak annak tűnik, mintha egy kisgyerek kipróbálná a színesceruzáit kb...., nyilván más magas szakmai szinten lévő kortárs festők másként értékelik...
Én úgy vélem, hogy az önkifejezés szintjét igen nehéz elérni. Sok rutin év és komoly tudás szükséges.
Aztán lehet, hogy kicsiben is elérhető, de azt én max. úgy hívom, hogy "jól sikerült szóló" vagy neadj' Isten "jól sikerült koncert".
Különben meg 13-as húrokon nem is lehet önkifejezni...pláne, ha Jolanán van...
ez egy nehéz kérdés, értem, hogy mit akarsz vele mondani, de ez nem teljesen így van. a tudás hasznos dolog az iskolázottság is, mondjuk az néha gátolhatja az önkifejezést, ugyanis az iskolák uniformizálnak....
önkifejezésen azt értem, hogy beleadja valaki a lelkét, megpróbálja kifejezni az érzéseit a zenével....ezt lehet magas zenei tudással és alacsony zenei tudással is....
lásd: például Flea? nem kell sirni gyerekek, ennyit tudunk! a világnak mondjuk az RHCP, nekünk magyaroknak jo lessz a Body Guszti is! GUSZTI AZ ISTEN!!!!!
azt játszol, amit szeretnél, amit érzel, amivel szeretnél kifejezni valamit, nem pedig elvárásoknak próbálsz megfelelni... ez lehet tudatos és nem tudatos is...
hehe! jókat derülök az ilyen topikokon. 20 éve zenélek, de még nem találkoztam olyan zenésszel, aki be mert volna vállalni heti 3 próbát. vagy ne adj isten 4-t. Azt hiszik, hogy heti 1x5 órával komoly eredményeket lehet elérni. hát nem! meg ha azt mondjuk a srácoknak mondjuk januárban hogy májusban lenne egy 2 hetes osztrák turné, ami abból áll, hogy 2 hétig kisbuszból ki kisbuszba be, akkor beparáznak, és tutti vissza kell mondani a bulikat. ma valahogy úgy van egy magyar zenész, hogy elég csak jó számokat írni, és nem akarja elfogadni hogy ez egy komoly szakma amiből max 20% az hogy lejársz a próbára, és otthon gyakorolsz.
1. A médiából minden szinten ömlik a hulladék, a könnyű és gyors pénzszerzési lehetőségek harcosai miatt (és persze aki adja alá a lovat). (ugye pl. nem lehet valakire azt mondani, hogy börtönviselt, mert megsértődik és beperel, pedig végül is tökre sitten volt).
Ennek hosszú távon az az eredménye, hogy erre áll be a közizlés (legalábbis az említett médiumok hallgatói/nézői sorában).
2. Az, hogy valaki szeret zenélni (esetleg tehetséges) nem jelent semmit. Miért ne játszhatna ott és annyiért ahol akar, ha van rá közönsége? A szar is úszik egy darabig a vizen... Sajnos mostanában annyian szarnak a vízbe, hogy szinte csak a szar látszik, és ezért egyre többen hiszik azt, hogy ide lehet szarni...
3. A siker nem pénzben mérhető! Persze nem hátrány, ha az ember két buli között nem hal éhen, de a példák többsége azt mutatja, hogy nem ez a jellemző. Nem tudom ki olvasta pl. amikor Slamó mezitláb utazott a villamoson, mert beadta a zaciba... És mégis, még ma is sokan felnéznek rá, egy nemzedék emlegeti a játékát! Nekem még a NO is tetszett, nem kicsit. Mégsem ebből él, de senki sem fikázza, mint pl. az ex-főnökét (Pataki "aloevera" Attila), aki már több mint vicc.
Egyszóval, csináljátok amit szerettek, de tisztességesen, hogy néhány év múlva ne kelljen letagadni amit ma csinálsz! Előbb utóbb mindenki a helyére kerül, ha neked annyi volt a szereped benne, hogy egy kissrác miattad kezd el gitározni, és komoly hős lesz belőle, már megérte. Ennyi volt a te feladatod.
Olyan iparágakban van -talán jogosan, vagy értelmezhetően- minősítési rendszer, ahol sok százszoros pénzek vándorolnak, mint a könnyűzene.
Pl. egy híres bp-i hotel. 4 csillagból 5 csillaggá akar válni. Sok milliót kell rákölteni, egy kis kenőpénz ide-oda. De aztán x időn belül meg tud térülni, mert a milliomos külföldiek nem ár-érték arányban döntenek, hogy hol mulatnak, míg mo-n vesztegelnek, hanem az osztályozási rendszer alapján.
Ugyan ez a zenében. Kinyitod a pesti estet. Gondosan átlapozod a C és B kategóriás zenekaroknak fenntartott ciki oldalakat, hogy egyből csemegézhess a Á kategóriás világszínvonalú, művészi együttesek közt.
Igen, bizonyára van egy ilyen réteg, aki ezt tenné. Ahogy sokan azért mennek el a több tízezres belépőjű rollings stones koncertre (ez milyen kategória?!), mert "menő" és mert megengedhetik. Nekik aztán duplán jól jönne a minősítési rendszer, mert igazolva éreznék a sznobságukat.
De hogy ebből a hazai színvonal emelkedése következne? Több pénzt lehetne keresni zenéléssel? Motiváltabbak lennének a tehetségesebb amatőrök, hogy feljebb jussanak, mert akkor aztán kánaán?
Szerintem annyi történne, hogy a minősítő emberek zsebébe vándorolna egy része az "iparág" termésének és a zenészeknek még kevesebb jutna.
Pankkk pályázat ismerős? Jól hangzik elsőre. Aztán amikor a merevlemez jános a saját stúdiójában felveendő, középkorú zenészhaverjaival összedobott zenekar első albumjára több százezer forintot kap az államtól... Na meg a kicsicsillag. Hát ez a hányinger az ilyen rendszerek sorsa mo-n.
Arról trécselünk, hogy miért tart ott a magyar zene ahol.
A Pink Floyd munkásságát nem a közönség által támasztott igények befolyásolták, valószínüleg félreértettél. Arról volt szó, hogy a zene mellett az előadás MÓDja is legalább olyan fontos(kifejtve: fények, füst, real-time effektezés, színpadi show)
Akkor szerintem a következtetés az, hogy akkor lenne egészséges a helyzet, ha a közönség döntene, és az kerülne médiafigyelembe, akit a közönség bír s éltet.
Bocs, azt hittem, hogy a magyar zenéről trécselünk . Egyébként meg nem vagyok olyan biztos benne, hogy pl. a Pink Floyd munkásságát jelentősen befolyásolták volna a közönség által támasztott igények.
halottról vagy jót vagy semmit, plussz távol álljon tőlem, hogy személy szerint rá dobáljam a szart, de azért az ilyen kirakatfilmek eléggé fényesre vannak polírozva. az megint más kérdés, hogy a srácnak volt néhány év tapasztalata, rutinja és tud valamit a jó produkciókról...
Hali!
Ma játszák utoljára a Jackson filmet!
Na abból lehet tanulni!Az ,hogy profik egy nagyon kis dolog.
Ami lenyűgözött az a motiválás!! Nálunk,ha valamin javítani kell azt mondjuk szar így,náluk azt monják,nagyon jó csak itt meg itt máshogy kell és akkor tökéletes.+ az egész produkciót átjárja a szeretet és egymás tisztelete.Sajnos mi is Én is!! másfajta emberek vagyunk.Nálunk is másképp zajlanak a próbák. Ezért tatunk ott ahol.És ez teszi őket naggyá.Nem voltam oda Jacksonért mostmár meg pláne késő fannak lenni,de tanulni érdemes tőle és a többi szabad országban született zenésztől!
imdb... ez talán hasznos lenne, de csak nagyon nagy számú értékeléssel, mert néhány ilyen vagy olyan irányú szubjektív vélemény alapján nem lehetne jól megítélni egy produkciót...
20 éve sem számítottak újítónak...amennyiben nem újító a dalszerzés olyan értelemben,hogy ismert külföldi bandáktól "szerezték" a zenéjüket...persze kicsit zöld,kicsit savanyú,de a miénk alapon lehet nosztalgikus könnyekben kitörni egy Éjféli harang vagy Jel hallatán,de én szvsz inkább hallgatom az eredetiket (Dokken - Unchain The Night ill. W.A.S.P. - Wild Child meg Judas Priest - Grinder). És ahogy te is mondod, nem is az a gond igazából,hogy léteznek,hanem hogy bizonyos körök gerjesztik rá az igényt...ha nem lenne tele a hammer kéthavonta Ossiannal és társaival,helyette mondjuk fiatal magyar,tényleg színvonalas bandákat támogatnának,akkor a rock/metal ízlésvilág rég nem ott tartana,hogy elhagynak százak,jönnek ezrek.
