Mindezt csak azért, mert abban a videóban nem látod a nedvesség mérésének folyamatát... Mondjuk pl. néztem Fender factory tour-t, és ott sem volt ilyen lépés, ergo biztos ők is szarul csinálják. Sőt, Fogas Viktor ha jól emlékszem azt mondta, hogy ő sem mér, hanem tapintásra/ránézésre meg tudja mondani, hogy jó-e (amit egyébként én nem kétlek), azaz szerinted ő is szarul csinálja?
Egyébként ha már fákról is szó esett, pl. Fogas Viktor mesélte nekem, hogy az én Epim mahagónija is puhább az átlagnál, amit azért szeretnek használni, mert így kevésbé kopik a megmunkáló gép, és ezzel is olcsóbb lesz a gyártás. A hangja ettől még jó, hozza a szokásos orros, közepekben gazdag mahagóni hangot, csak puhább, ergo sérülékenyebb.
Aztán lesz ami lesz, kiszárad, ahogyan szárad faragnak belőle gitárt, aztán jézus. Az meg majd még száradgat ha tud már kész hangszerként vetemedve, csavarodva.....
Víztartalmat mérnek.
Aztán ha kell, vákuumos kemencében szárítanak rajta.
Ez is biztos rohadt sok áramot fogyaszt. A kínai naponszáradt mahagóni ezért (is) olcsóbb.
Volt egy kis pösszenet a Gibson gyári filmben 1.59-nél....valami műszerrel mérik a fát. Bent a cégnél nem tudom hangosan meghallgatni, mit mérnek, de így megítélés szerint valamilyen szempontból tán rezonancia tekintetében a homogenitását vizsgálják, mert a műszert több ponton is ráteszik a deszkára.....hmmmmm. a kínai gyárban ilyet nem láttam....
"Azok bizony betanított szakmunkások, akárcsak a kínai pajtásaik"
Így igaz. Mindegyikük egy munkafázist ismételget napi 8 órában.
Ezért nem is igazán hasonlítanám össze őket egyetlen hangszerész mesterrel sem, akiknek viszont az összes munkafolyamatot ismerniük kell.
Azért én nem kis különbségeket láttam a két videó között: eleve ahogy a két gyár kinéz. Az amerikain nagyon látszott a tisztaság, rend, precizitás. A kínain meg a káosz, összevissza nyakak, testek egymás hegyén-hátán. Meg aztán a gépek sem voltak egy színvonalon.
Nagy általánosságban persze elmondható, hogy aki Epit vesz, az Gibsont szeretne, csak nincs rá pénze. Egy Epi Gibson pickupokkal is legjobb esetben csak kb. 90%-ban fog úgy szólni, persze ez is baromi szubjektív, mert hát kinek mi számít 'olyan' hangnak.
Egyébként meg a Gibson a mi pénztárcánkhoz mérten tényleg túl van árazva.
Nem olyan nagy kérdés ez. A szand egyfelől egyéni ízlés kérdése, másfelől meg nemcsak a gitárból jön. Ha gitárost még ki is zárom, akkor is ott marad az erősítő, az esetleges effektek, a mikrofon és az emberke aki azt a pultot kezeli, amibe a mikrofon be van dugva. Élőben ugye még hozzájön a teljes PA rendszer is. Ha ezt mind összeadom, akkor egy jó hangtechnikus és egy jó erősítő együtt jobb hangot tud adni egy Epinek, mint egy szar hangtechnikus és egy szar erősítő egy Gibbónak. Úgyhogy már csak ezért is meddő ez az egész "kinek a Gibsonja nagyobb" vita.
Édes istekém, hát én soha nem mondtam, hogy az Epi úgy szól (vagy jobban), mint a Gibbó, hányszor kell még ezt elmondani? Annyit mondtam, hogy szerintem a Gibbó nem szól annyival jobban, mint amennyivel többe kerül. És ez teljesen szubjektív, ha havi nettó egy millát vinnék haza, akkor nyilván ezt pont leszarnám, bár akkor sem biztos, hogy Gibbóm lenne, mert nekem pl. az az LP Standard, amit próbáltam kényelmetlen volt.
Azt meg erős túlzásnak tartom, hogy a Gibson gyárában hangszerészek dolgoznak. Azok bizony betanított szakmunkások, akárcsak a kínai pajtásaik. Ha pl. a nyakat vagdaló embert odaállítanád a fényezőpadhoz meg sem tudna mukkanni, úgyanúgy be kellene tanulnia azt a munkát, hiába nagy spíler a nyakvagdalásban. És ez rendben is van így egészen addig, amíg az emberek tisztában vannak vele, hogy akármennyire Gibbó, az is szalagon készül, és nem egyesével rakják össze olyan hangszerész szakemberek, mint amilyen pl. Fogas Viktor.
Sajnos selejtes cucc mindenütt átjut a minőségellenőrzésen. Ez tény.
Én pont sikeresen belenyúltam egybe. Szívtam is a fogamat miatta rendesen.
Mindez nem változtat azon a tényen, ha valaki az autentikus Les Paul hangot keresi, azt kizárólag a Gibsonban találja meg.
Esetleg egy két régi japó egy az egyben kopiban, de annak a bezsákolásához is pont olyan mélyen kell a zsebedbe nyúlni, mintha Gibsont vennél.
A Mad Max első részében a benzinkutas mondta ki a tutit, miszerint "a sebesség pénz kérdése"
És ez mindenre igaz. Az igazán jó Gibson hanghoz a zsebedbe kell nyúlni. Mélyen. Ennyi. Vannak Gibsonnak látszó tárgyak. Amik lehetnek jók is. De nem úgy szólnak.
És ez nem csak a Gibsonra igaz. Ha Telecaster hangot akarsz, Fendert kell venni. Mert egy Johnson húszezerért úgy néz ki mint egy telecaster, de nem úgy szól Tuningolhatod, lehet egészen jó gitár is akár, de nem az lesz.
És én nem vagyok elájulva a jenkiktől, kicsit sem, de azért gondolom egy hangszerész, aki megfelel a Gibsonnak, csak jobban érthet a dologhoz, mint egy kósza kínai, aki fél évvel azelőtt nyákot ültetett egy elekrtonikai üzemben, és egy év múlva lehet majd cipőt varr, mert küzd a megélhetéséért, és éppen ott van igény munkaerőre.
Dolgoztam kínai robogós cégnél, ismerem a mentalitásukat. A gyárban a munkások két három százaléka képzett szakember, a többi betanított munkás. Akit fél óra alatt betanítanak az adott folyamat elvégzésére. Sokszor azt sem tudja mit gyártanak, csak tudja, jön a szalag, lóg rajta egy darab vas, neki a géppel bele kell hajtani három csavart, és már megy is a szalag, jön a következő darab vas. Ennyi. Ez nem szakmunka, ez a legrosszabb értelemben vett lelketlen tömegtermelés.
Nekem is volt Chrome Customom, és semmi kivetnivalót nem találtam benne.
Szólt mint az ágyú.
Eddig talán a legjobb gitárom volt, pedig nekem akadt egypár.:)
Nem vagyok egy nagy szakértő, de én annyit tudok monani hogy van két customom, egy Alpine White és egy Ebony(a chrome szerelvényes, valami speckó kiadás Medgyesi hangszerben 180 körül volt, de enm limitált széria). Mindkettőt átnéztem és átnézettem, tuti eredeti. Az érdekesség meg csak annyi hogy az Alpine White 2004-es koreai az ebony 2007-es kínai, és az Alpine White kb. csak egy kilóval nehezebb..... na ezmiez?
Itt gitárokról van szó kérem, nem a nagyi vasalódeszkájára felfeszített néhány drótról. Asszem valami Kender, vagy hasonló nevű topikban van szó ilyen hobbi hangszerekről, bár lehet a Barkács topikba is érdemes lenne benézned!
Még régebben találtam ezt a videót a Gibson nashville-i gyáráról. Bizony ott is gyorsszárított fát használnak. (Egyébként érdemes megnézni azt a kurvanagy fekete csíkot annak a gitárnak a topján, amit a riporter csávó leemel a szalagról...)
How's it made - Gibson Les Paul
Érdemes összehasonlítani egy kínai gyárral:
Kínai gyár
Ránézésre nagy a különbség? Nem. A különbség nyilván a felhasznált anyagokban és a meóban van. Nomeg ahogy Gazz is mondta: Ho apó és Redneck Joe fizetésében. Az anyagban az amcsi gyár biztosan jobb valamivel (legalábbis ezt reméljük...) A meó... Nos Wingrider anyázott az első Studio-ja miatt.
És (mint anno Cato) újra elmondanám: nem vonom kétségbe, hogy a Gibson jobb, nem beszélek Gibbóverő Epiről, csupán azt állítom, hogy az árak viszonya nem a minőségek viszonyát tükrözi.
Úgy rémlik, hogy valahol a fedlap környékén van ez a keverés vagy volt, de úgy, hogy nem látható. Azaz az egészre ráraktak egy fedlapot vagy mit még pluszban, mintha az egész egy fa lenne ... bocs, ha hülyeséget írtam ! :)
Amúgy, azokon a kevert fájú epiken lehetett is hallani, hogy nem tiszta mahagóni. Magasabb hangú volt, gyorsabb hangindulással.
Ez, amit egy fél éve próbáltam ( Epiphone LP ultra) már öblösebben szólt.
Én csak annyit figyeltem meg, hogy régebben kinn volt a honlapon, hogy Body: Mahagony/Alder. Ma meg csak annyi van, hogy Mahagony. A boltban meg annyit láttam, hogy a hátső részén, ahol átlátszott a lakk alatt az erezet, ugyanolyan kis fekete szálkák voltak mindenütt. Az alder az tök sima, szóval észrevettem volna.
Nekem egy 2004 májusi gyártmányú Epi LP-m van, viszont már a kínai verzió. Tudtommal ezeken keverték már a mahagónit némi égerfával. Eddig úgy tudtam, a régebbi, azaz koreai példányokig teljes mahagóniból gyártották őket.
Egy régi "Gibson" fejű Epiphone-t azért kipróbálnék, akkoriban milyen minőségű hangszereket adtak ki ... gondolom a mai példányok köszönő viszonyban sincsenek azokkal.
Gondolom a szándékos minőségrontásról írsz.
Az az erezetről azért látszana nem?
Nekem nincs epi lp-m, csak egy üreges testű epi jazzgityóm. Hát azon elég nehéz lenne ilyen keverést csinálni. Juhar lemezekből van mahagóni hátlappal. Nem látom át, hol lehetne ezen higítani.
Na speciel itt a bankban tudnék neked olyan 60-100 ezres festményeket mutatni a tárgyalókban, amiről tökéletesen ez lenne a véleményed.
De van egy ismerősöm, befutott festőnek számít. A fia zenész, lehet hogy olvasgatja a fórumot, úgyhogy inkább nem írom le a nevét. Az a fazon 25 éve ugyanazt a három széket meg egy asztalt festegeti különböző színekben és szögekből. Megveszik a képeit, mert a faszinak jól cseng a neve. De én semmilyen értéket nem vagyok képes ebben felfedezni.
Én is megvettem annó a gibsonokat, mert azt hittem, hogy ez kell ahhoz, hogy jó zenét csináljak. Rá voltam kattanva teljesen. De aztán rájöttem, hogy ugyanúgy vagyok ezzel is , mint a festményekkel. Ha egy festmény szép, akkor a reprintje is szép, és ugyanannyi esztétikai élményt ad. nem attól jó, hogy az én lakásomban repedezik le róla a festék.
Az, hogy anyagi befektetés, az már egy másik történet.
Amikor koreában voltak, szerepelt is a honlapon, hogy éger/mahagóni a test. Most nincs kiírva. Ezen felesleges egyébként spórolniuk, a mahagóni nem lényegesen drágább, mint az éger. Kicsi Csen munkabérén simán spórolnak annyit, hogy jóval olcsóbbra kihozzák. Meg az árrés is nyilván kisebb, mert az a cél, hogy a konkurrens márkáktól piaci részesedést vegyenek el...
Láttál Te már amolyan igazi amerikai rednecket?
Elárulom Neked, semmivel se jobb a 20 dolláros sárgánál, sőt, az utóbbi jobban fél az állása elvesztésétől, mert a rizsföldeken ennek a töredékét se kapja...
Amiket írtam, azok tényszerű dolgok. Amiket Te írtál az kb. annyi, hogy jobb a gibzon, mert így gondolod, és süket aki nem hallja. Mindezt kioktató lekezelő hangnemben, szóval a szakmaisággal ne gyere már nekem.
Már nem higítja. Most ugyanolyan kiüregesített, mint a gibson verzió, és a szokásos mahagóni+jávor fedlap kombináció.
Az árkülönbséget illetően meg ne feledkezzünk el arról, hogy nem az epi olcsó, hanem a Gibson drága. Nézd csak meg a konkurrens termékeket.
Egyébként röhej, hogy egy Gibson LP áráért tudsz venni egy 5 éves suzukit. Gondolj bele, hogy mennyivel bonyolultabb szerkezet, mi munka van a festésben, abban, hogy azt a vasat kibányászták, megolvasztották, szállították, hengerelték, formára hajlították, a motort fejlesztették, tesztelték, az ülésekról, rugózásról, ABS-ről, légzsákról, meg a többi kurva bonyolult dologról nem beszélve. És elvisz a boltba, a munkahelyedre, nyaralni, hazahozza a cementeszsákot, stb...
Ehhez képest egy gitárnál kivágnak egy fát, felfűrészelik, kimarják a testet, festik, bindingelik, rászerelik azt a minimál hardvert és hopp, ott van a termék, ami gitározáson kívül semmire se jó. Elég nyilvánvaló, hogy rendkívül túlértékelt dolog... Szeretjük, kifizetjük. De hogy nincs akkora tudás és munka a termék mögött, mint amiért adják, az teljesen nyilvánvaló...
Nézd, aki ilyen badarságokat ír le, sőt komolyan is gondolja, mint te alant, olyan szintű inkompetenciáról tesz tanúbizonyságot, hogy lehetetlen szakmai vitapartnerként tekinteni......
Ha mindezt pedig a tiédhez mérhető harcos elszántsággal teszi, igyekszik vele az ember finoman beszélni, ki tudja mi a következő stádium az állapotában....mondjuk kárt tesz magában, vagy másokban....én nem vállalnám a felelősségét ennek
A gibsonnak leginkább akkor nem jöttek be a dolgok, amikor elvadult formákkal kísérleteztek. A legjobb gitárformákat ők találták ki, de nyilván a nagy kísérletezés közben azért gyakran mentek tévútra.
Ezt a könnyített ( a kifaragottra gondolok) gibsont mára megkajálta a nép. A denevérfülüek nyilván rengeteg különbséget vélnek hallani, de nem ettől jó egy gibson LP. A torkos mahagóni hang mindegyikben megvan, a gitár szép, stabil, jó az elektronika, ennyi elég hogy az ember boldog legyen.
Azért ezek a nagy gyártók, okosan "butítják" a 2. vonalbeli termékeiket.
Kell is, mert hamar ott lehetnek a nagy név mellett.
Pl. ha egy Sq. STD. Égerből lenne, ( volt is, de gyorsan kapcsoltak ) lazán ott lenne egy mexi.
Strat mellett.
Az Epi. sem véletlenül higítja a mahagónit égerrel.
Nem a minőség ellenőrzés a lényeg, hanem, hogy biztos szarabb anyag legyen benne.:)
Az meg csak hab a tortán, hogy a kínai gyárban már rég óta gyártanak előre testeket
nyakakat, amit aztán a Gibson rak össze, és így válik usa hangszerré.
Mentális problémáid Neked vannak, elég komolyak, ez a hozzászólásaid stílusán teljesen lemérhető. Az anyagi helyzetemről meg fingod sincs, éppenséggel vehetnék gibsont ha akarnék. De nem akarok...
"Tudod, soha nem az számít ami volt, hanem az ami VAN! "
Maradjunk annyiban, hogy ez csak a Te véleményed.
Ugyanilyen Gibsonimádó voltam, más gitár szóba se jöhetett szinte. De kinőttem. Akkor, amikor tudatosult bennem, hogy két éve már csak lóg a falon, mert mindig az edwardsot veszem a kezembe, amit pedig csak tartalékgitárnak vettem, és gibson pickupot tettem bele...
Ahol balsa fával helyettesítettek, rezonancia szempontjából elhanyagolható helyeken,
ott szerintem nincs nagy különbség hisz a balsa tonálisan semleges.
Ezt azért komoly mérnök gárda fejleszti, ráadásul figyelembe kell venniük azt,
hogy az autentikus Gibsonhoz híven ragaszkodó fanok, ezt nagy fenntartásokkal kezelik.
Volt már olyan, hogy nem jötek be dolgok a gibsonnak sem.
Meg olyan is, hogy meg sem mondták és pl. a reptéri csomagátvilágításon derült ki,
hogy a LP. olyan mint egy ementáli. Azért az ciki lehetett.
Oké, majd megírom John Lee Hookernek, meg Noel Galaghernek, hogy van itt egy híres magyar gitáros, aki szerint festegetniük kellet volna inkább a zenélés helyett, mert kurvára nem értenek hozzá.
Elolvastam....többször is.
Tudod, soha nem az számít ami volt, hanem az ami VAN!
Volt időszak, mikor 600SEL mercivel jártam, most meg Suzuki Swiftel....egyszer fenn egyszer lenn.
De soha nem gyártottam ideológiát arra, miért jobb nekem Suzukival járni....mert nem jobb.
A mahagóninak van egy jellegzetes orros hangja, és az megvan az afrikai mahagóniban is, meg a hondurasiban is. Az hogy melyik szebb, abban a legkevésbé kell az öntelt megmondóemberekre hallgatni...
Az afrikai pld. sűrűbb, nehezebb. Ezért nagyobb a sustain.
Elég kis piti kommunikációs fogás, de gondolom nagyon frappánsnak érezted. Harley Bentonról csak Te beszéltél itt, ez feltűnt? A Harley Benton nem azon specifikáció szerint készült, mint egy Gibson LP.
A mostani epiphone lp-k meg igen. A koreai gyártás az nem, úgyhogy ott nyilván van különbség.
Tudod mit? Nyissunk már egy vitát a könnyített gibson/tömörtestű gibsonról is, biztos ott is megmondod majd a tutit. Merugye ott azért lényeges eltérések vannak a kettő között. Sokkal lényegesebbek, mint aközött, hogy hondurasi mahagóni, vagy afrikai....
Na, mond már meg nekünk mit kell jobban szeressünk.... lécci!
Végül is amit leszűrtem, hogy nem számít a fa, a szakmai tudás, a minőségellenőrzés stb. Csak a pickup meg a kéz,
ezek szerint egy Harley Benton epi pickuppel pont azt tudja, mint egy epiphone.Az epi meg jobb, mint egy Gibson.
Ergó a Harley Benton jobb, mint egy Gibson.
Ami szép az szép. Ahogy ezt elolvastam, könnybe lábadt a szemem.
Gyönyörű eszenciája ez mindannak, amivel egy epi tulaj áltathatja magát, gyógyítgatva sérült lelkét, hogy neki csak ez jutott, bár vágyna többre is.
Egyébként is, ez csak nekünk drága.
Ha itt is 1500-2000 Euro lenne a normál fizetés, már nem is lenne akkora kérdés
és luxus ez.
Csak is a mi fantasztikus életszínvonalunk okolható ezen problémáért.
Ha lehet egyáltalán Epit Gibsonnal hasonlítgatni, akkor az esetleg az Elitist lenne.
Persze az ára miatt, mindenki inkább a Gibsonra kacsintgat inkább.
Mondjuk én lehet, hogy az Elitistet venném különc vagyok.:)
A mezei Epiphone nincs, nem is lesz és nem is lehet egy szinten a Gibsonnal.
Használható jó kis gitárok, nincs velük semmi gond de tudni kell őket a helyükön kezelni.
Az meg, hogy a Gibson árban milyen szintet üt meg, legyen a cég dolga hiszen mindent
annyiért kell eladni, amennyiért meg veszik.
Ha a gyár helyébe képzeljük magunkat, mi is így tennénk!
Elgondolkodtató dolog, amit a sznobizmusról írsz.
Nem gondolod, hogy nem szép dolog sznobnak nevezni egy olyan embert akit nem is ismersz, mert van normális
hangszere? Ez olyan mintha látatlanban prolinak titulálnálak a Vintage-ed miatt. Mit kapnék a pofámra két perc alatt?
Egyébként meg elég meddő az a beszélgetés ugyanazt a dolgot járjuk körbe huszadszor.
Örülök, hogy elégedett vagy a hangszereddel, használd azt. Én maradnék a sajátomnál.
Egyébként pont ezért tettem ide be ezt a videot!
Számtalanszor merül föl a kérdés, hogy egy tuning Epi vagy egy Gison Studio.
Szerintem a válasz benne van a hallottakban.
Természetesen a gitáron játszva még artikuláltabb a különbség.
Epiket elég sok darabból rakják össze, aztán alulra felülre ráhúznak egy furnért. De oldalról figylmesen nézve látszik, hogy úgy van összeragasztva több darabból a test.
A nyak megint csak 2 darabból készül.
Természetesen a faanyag sem valószínű, hogy minőségben megegyezik a Gibson-éval.
Aztán ott a lakkozás. Az se nitro.
És a fene tudja még mi minden. Ragasztó, megmunkálás, mittudomén..
Nekem a Gibbo LP Studióm kevesebbe van, mint amennyiért egyes félnótások bótban Epit vesznek. Így ezt a megközelítést is cáfolnám. Egyszerűen jobb gitár, és kész. Miért? Hát bazzeg, ha valakiben ez a kérdés felmerül, miután kipróbálta mindkét hangszert, az inkább festegessen, az is egy szép módja az önkifejezésnek, hátha ahhoz van érzéke, mert a gitározáshoz, kurva élet, hogy nincsen.
Ilyenkor ne feledkezz meg arról, hogy a bolti epiben epi pickup van, ami általában nem valami szuper.
Szerintem a pickup jóval többet számít, mint a márka.
És egy epinél sosem fogod azt érezni, hogy az ízlésednek kell igazodnia a márkához, hane azt, hogy a márkának kellene az ízlésedhez....
Ha már meg lettem szólítva....
Nos az említett Epi LP mahagóni+juhar volt és minden szereléke Gibsonra lett cserélve (Classic57 szett pl)
Mielőtt a Gibson LP Special mellett döntöttem összehasonlítottam őket és egyértelmű volt a Gibson fölénye:
rezonancia, sustain.
Még egy kis történet hozzá: az első próbán amire levittem beugrott egy zenész ismerősöm aki nem láthatta, hogy mivel játszom mert a külső helyiségből hallgatta a számot---amikor a szám végén bejött egyből rám kérdezett, hogy milyen új gitár ez, mert teljesen más (jobb) a hang, mint amit eddig hallott tőlem.....
A titok sztem a mahagóniban rejlik: az üregekben látható fa pl teljesen más a két gitár esetében.
Annak idején amikor az Epi std-emet vettem, voltam olyan hülye, és leakasztattam egy Gibson Lp Classic-ot mielőtt megvettem volna az Epit.
Abban a pillanatban amint bedugták és kipróbáltam, tudtam, hogy nincs mese...
Ez legalább annyival jobb mint amennyivel drágább.
Persze megvettem az Epit.. Nem is volt más választásom.
Használtam is sokat, lemezt is játszottam föl vele... (többet is)
De amikor Gisonra váltottam érezhető volt a klasszis különbség.
Ez van...
Tök használható gitár az Epi. Simán színpadképes.
De nagy lépcső van Epi és Gibson között.
Legalábbis én ezt tapasztaltam.
