Szia!
Sok pedált próbáltam még régebben, már egy jó pár éve multizok : zoom, Boss GT8, GT10, Pc, Mac. Most is csöves erősítőm van ( Greg 50W, egy csati ). GT10 mellé keresek od-t. Volt loop-ba kötve Marshall JMP1, Kasleder The Rocker. Hallottam nem rég Peavey classicot, és nagyon be jött a drive krémes szövete, nem agyonra tekerve. Csupán ez volt az apropó.
köszönöm a segítséget :)
Van kismillió overdrive pedál, amivel meg lehet próbálni utánozni a Peavey, vagy bármelyik csöves erősítő drive csatijának a hangját, 100%-ig ugyanazt egyiktől se kapod.
Milyen od pedálokat próbáltál eddig, és miben tértek el a Peavey hangtól amit keresel?
Meg egy hirdetésben, ahol a szolgáltatásodat hirdeted egy szelfivel nyomulni kb. ugyanaz, mnitha az önéletrajzodba tennél ilyet. Kevéssé lehet komolyan venni...
OK, de akkor pakoltok is, mert ha nagytesztezni akartok, főleg, ha hangosan, akkor le kell hordani egy csomó cuccot valahova, ahol lehet bömböltetni...
Sőt, még egy Turbo Distortion is van valahol, bár az szerintem valószínüleg a legrosszabb Ibanez pedál, amit valaha próbáltam. Brutálisan szar (szerintem).
engem is érdekelne, de ha van rá lehetőség, még a saját építésemet is odatenném azok mellé, pusztán kíváncsiságból. Ha nem felejtődik el a dolog, akkor itthoni látogatásodkor ezt megejthetjük. :)
Én mondjuk kapcsolásoakt bogarászó és pedálokat fülelő embernek egyaránt tartom magam. Sajna nem volt a kezemben több TS9, csak egy reissue még régen. Viszont építettem egy TS808 klónt, és abban többféle IC-t kipróbáltam, de nekem nem volt ég és föld élményem. Igazából olyan minimális különbségeket hallottam, hogy azt mondanám, hogy kétszer az erősítőm tone stack-jét nem tudom ugyanolyan pontosan beállítani, hogy ne mossa el a különbséget, amit hallottam. Éppen ezért én pl. nagyon szívesen meghallgatnám összehasonlítva a TS9-eidet.
És egyetértünk, a "kinek mi mit ér meg" téma felesleges vitára, mert ízlés és pénztárca dolga egyaránt. Ez pedig mindenkinél más.
A sznobéria foka is attól függ, hogy hogy áll a pénztárcád. Nem azért veszek TS9-et ennyi pénzért, mert enélkül megáll az élet, hanem mert belefér (noha nyilván a sznobéria is belejátszik). Valakinek már egy amerikai strato is sznobéria mondván, hogy a kínai strato ugyanazt tudja, és nem indokolt ezért a 3-szor olyan drágát megvenni, csak mert USA felirat van rajta. Van, akinek meg annyi pénze van, hogy meg sem fordul a fejében, hogy az absolute legspeckóbb, legexkluzívabb vintage cuccokon kívül bármit is a kezébe vegyen.
Én már akkor TS9-re vágytam, amikor még esélyem sem volt megvenni egyet. Az érdeklődésem meg onnan ered, hogy egy ütött-kopott TS10-et használtam nagyon sokáig, és szereteem volna egy jobbat. Később tudtam szerezni egy "rossz-chippes" TS9-et, ami még jobban tetszett, és így elkeztem vágyakozni az "eredeti" TS9-re, hogy az milyen lehet... Stb., stb., stb. tudom, hogy van bennem némi sznobéria, mert én szeretek márkákat venni, de az elsősorban azért van, mert a márkákat könnyebb eladni, és ez nekem szempont, ha veszek valamit.
Szóval, azon lehetne rengeteget vitatkozni pro és kontra, hogy vajon tényleg jobban szól-e a "klasszikus" TS9, mint a reissue-k meg a copy-k, vagy a többi hasonló kapcsolású egyéb pedál, meg lehetne itt egymásnak hangmintázni, hogy ez így szól, az úgy szól, stb., de arról vitatkozni, hogy kinek mi mennyit ér meg, az kb. olyan, mintha azt próbálnánk eldönteni, hogy melyik a legjobb kaja vagy a legjobb nő a földön.
Jó le lettem gyalázva lentebb, hogy biztos, csak odaálmodom a különbséget a két TS9 közé, de általában nem azok szokták azt mondani, hogy nincs különbség, akiknek van/volt mindenféle TS9-ük, hanem azok, akik a műszaki rajzok alapján elemezgetik a különbségeket.
Ha érdekel valakit, szivesen csinálok olyan felvételt, hogy teljesen ugyanolyan beállítások mellett össze-A/B-zem a két különböző TS9-et, és akkor lehet majd hallani, hogy mi az a különbség, és hogy az a különbség mennyit számít vagy nem számít.
Nem most, mert otthon vannak a pedálok, de nyáron megyek majd haza, és semmeddig sem tart összedugni a cuccot egy ilyen összehasonlításhoz (csináltuk is már ezerszer mindenféle pedálokkal).
Ja, meg még annyi, hogy szerintem az is nagyon alakítja az ízlésedet, hogy mihez szoksz hozzá. Nem hiszek abban, hogy mindenkinek ab ovo él a fejében egy hang, amit kerget. Mindenféle cuccokon toljuk, és sokszor az határozza meg, hogy milyen hangot szeretsz, hogy mihez szoksz hozzá. Nekem biztos, hogy azért akkora etalon a TS9, mert nagyon régóta, akármilyen formációban muzsiztam, mindig volt egy TS-em, amit használtam.
a jobb cuccot nem feltétlenül a drágábbra értem, erre mondtam hogy egy szint felett inkább sznobéria
plusz(!) súlyos tízezreket fizetni ugyanazért az alapkapcsolásért szerintem (vagy plusz(!) százezreket netán milliókat hangszerért vagy 1 db fejért).
egy szint után a gyengébb cucc egyébként sem tudja kiszolgálni az igényeket, így az upgrade természetes velejárója a dolognak. ócó/gagyi cuccoktól a kezdőnek is és a profinak is elmegy a kedve, bár a lelkesedés némileg kompenzálhatja ezt. én is 1000 Ft-os lengyelpiaci akusztikuson kezdtem
azért fejlesztem a cuccom, amennyire megengedhetem, de pl. egy eredeti ts9 és a magam által épített verzió közti különbség nem dobna annyit a hangzásomon, amennyibe kerülne. Plusz ha istentelenül jól gitároznék, akkor szerintem még kevésbé számítana ez a szerintem kicsi, mások (pl. Fender59) szerint nagy különbség.
Abban egyetértek, hogy jobb cucc jobban motivál, de szerintem főleg maga a hangszer és amellett az erősítő számít ilyen téren.
szvsz a setupot inkább a pénztárca határozza meg, ne a tudás.
ha megteheted, akkor érdemesebb jobb setupon nyomni, ami jobban szól, legalábbis neked jobban tetszik. Kényelmes hangszer, jól szóló rig sokkal inspiratívabban és ösztönzőleg hat a fejlődésre is. ez nem azt jelenti, hogy sznobériába kell menni 80 rongyos pedálokkal, de az is túlzás, ha valaki jolanán és regenten tólja pusztán azért mert szerinte nem érdemel jobbat
valahogy így vagyok én is, sajnos. Egyébként építettem magamnak ts9-et, szeretem. Szépen meglöki az előfokcsöveket. :) De amíg nem tudok úgy játszani, mint pl. SRV (ami nem mostanában lesz), addig nem vennék magamnak 80-ért tyúbszkrímert. Lehet, hogy akkor se. Persze mindenkinek szíve joga ez. Én alapvetően úgy vagyok ezzel, hogy pofátlanság lenne egy sokkal jobb gitárcucc magamnak, mint amilyen szinten gitározok.
Nem-nem, az a saját siganture cucca, és az az MXR Distortion+ -on alapul. De mintha valahol olvastam volna erről... De az is lehet, hogy keverem valakivel, most hirtelen még Dimebag Darrell jut eszembe. De mondom, nincs semmi kézzelfogható linkem, csak rémlik, hogy valami keményebb zenét toló híresebb emberkéről olvastam, hogy ilyet is használt booster-nek.
Persze, a vége mindig az, hogy nem mindegy ki játszik. Az én kezembe ideadhatnának akármilyen faja gitárt meg erőlködőt, a végeredmény legalábbis kétséges volna A Boss pedálokat meg sokan lenézik, de ahogy mondtam: a Blues Driver pl. nekem nagy kedvencem, de az OD3 is igen jólszólós, meg építettem OD1-et és az is egész fasza. Amúgy TS9-et nem használt Zakk Wylde valamikor megboost-olni az erőlködőt? De lehet, hogy csak rosszul emlékszem...
meg hát SRV (akárcsak Hendrix a fuzzface-szel) nem attól szólt úgy. :) Nem lyukadtunk ki véletlenül az örök igazságnál, hogy kézben a szand?
Ha pl. Gotthard Misit ismeritek, ő asszem sima Boss pedálokon játszik, na de hogy? :)
butik cucc talán amikor kis példányszámban készül egy pedál.
Fulltone OCD sztem már nem az,sőt standardnek mondanám...
Ez a TS körüli mizériát én sem értem,Mitől különleges és mitől legendás?
mert régen csak ezt lehetet kapni ,bazz egy sorozatgyártott tucatttermék volt.
mondja már meg nekem valaki ki használt legendás gitárosok közül TS9-t?
Jujj, ez gonosz. Telecaster volt amúgy, nem strato, de egyébként OK.
Redukáljuk le akkor a kijelentésemet arra, hogy az a két pedál között, ami nekem van, teljesen egyértelműen meg lehet mondani a különbséget. Aztán vagy elhiszed, vagy nem.
"Iszonyat nagy különbség van a kettő között. Aki nem hallja, annak nincs füle. Teljesen egyértelműen meg lehet mondani, hogy melyik melyik."
Azért nem baj, ha marad az emberben egy kisebbfajta kérdőjel az ilyen jellegű kijelentéseiddel meg a füleddel kapcsolatban, miután ki tudja hány évig abban a hitben éltél (a butik erősítőiddel meg jóféle amerikai gitárjaiddal együtt), hogy senki nem használ Stratocasteren hídi állást, ugye? Meg jó pár fórumtag győzködése ellenére is csak akkor hitted el, miután LÁTTÁL olyan képeket, amin látszik a pickupváltó kapcsoló állása...
Tisztelt fórumtársak,fiatalok!
Hova helyeztek a rangsorban egy Xotic BB Preamp-ot,vagy AC-Boostert?Elmúltam 60,de még mindíg keresem a legjobb torzítót!Van egy-két Kasléderem,azokat nagyon díjazom.
Üdv,jó zenélést!
És tulajdonképpen mindenki azt hajszolja, ami ott van az orrunk előtt: egy jól meghajtott csöves erősítőt Csak mondjuk egy csöves fej árából jóval több pedált azaz több hangzást lehet venni...
Megvetendőnek nem nevezném én sem semmiképpen. Számomra nincs értelme, és ezért nevetségesnek érzem. De az is lehet, hogy jó adag irigység is van a dolog mélyén, mert én nem engedhetem meg magamnak. Illetve megengedhetném, ha nagyon akarnám, csak más, számomra fontosabb dolgok rovására.
Nem tudok neked egyértelmű vonalat húzni és azt mondani, hogy mondjuk Jóskapista butik, de Kovács Béla meg már nem. Ezért is használtam a "kevéssé butik" szófordulatot. Nyilván a nagy gyártók, mint az Ibanez, a Boss/Roland, az EHX, az MXR, stb. egyértelműek. Sztem a butikság valahol ott kezdődik, amikor családi vállalkozásként, kisüzemben készülnek a pedálok, elég jó példa erre sztem az Earthquaker Devices. Akiknek nem mellesleg elég érdekes dizájnjaik vannak. Nem mondanám teljesen egyedinek, de mindenesetre nem egy ötszázezredik bőr a TS-ről. Vagy a Mad Professor, ami Björn Juhl dizájnjain alapul. Ő ugyancsak érdekes dolgokat csinál. Nyilván nagy megfejtések már nincsenek, az alapkapcsolások harminc-negyven-ötven éve ismertek, de ezek az emberek tudnak érdekes pluszokat hozzáadni ezekhez. No persze én kicsit más szemmel is nézem, nemcsak gitáros felhasználóként, hanem érdekel a pedálok működése, belseje is. De amikor a hangról van szó, akkor igazából tökmindegy, hogy egy darab tranzisztorral csinálnak neked jó hangzást vagy öt opamp-pal.
A butikság mélyén valóban van jó adag sznobéria. Rengeteg fórumon fanyalognak a TS miatt, de istenítenek olyan kapcsolásokat, amik lényegében tökugyanazok, de nem egy nagy gyártótól, hanem egy butik cégtől.
Szerintem az igazi butikság ott van elásva, amikor egy pedálkészítőtől teljesen egyedi, személyre szabott pedált tudsz kérni. Ilyet viszont kevesen csinálnak, mert vagy olyan árat kell érte kérni, ami végképp nem versenyképes vagy nem tudsz megélni belőle és csak hobbi gyanánt tudod csinálni. Nyilván az a pedál sem lesz újdonság elektronikai szempontból, viszont némi próbálgatás és konzultáció után meg lehet találni azt a kapcsolást, amit aztán lehet az adott emberke ízléséhez finomhangolni. Csak ez rengeteg idő és energia, amit ahogy mondtam: a gyakorlatban nem lehet megfizetni/megfizettetni rendesen.
Annyit hozzátennék, hogy - a többségi véleménnyel szemben - szerintem kultikus darabokért sok pénzt adni szerintem egyáltalán nem megvetendő dolog, csak nem a műszaki tartalmat, hanem a az "életérzést" fizeted meg.
Ha eltekintünk a "gyűjtői érték"-től, akkor a válasz egyértelműen NEM.
Nem vagyok Boss-rajongó, de az kétségtelen, hogy egészen a kétezres évek elejéig a "tucat-termékek" gyártói (EHX, Ibanez, Boss; ebben a sorrendben) egyben az innováció úttörői is voltak.
A butikgyártó LEGTÖBBJE (nyilván vannak ellenpéldák) ezeket az áramköröket másolta / másolja több-kevesebb módosítással.
A példaként említett FD pl TS-koppintás, mely kapcsolást az Ibanez is "úgy találta" a Roland (Boss) OD1-ben.
Nem mellesleg a Fulltone kevéssé butik, akkor inkább a Mad Professor-t, az Earthquaker Devices-t vagy egymillió másik kis gyártót említeném. Akár Kasleder-t is, a The Rocker-t is szerettem.
Melyik tucat boss-al akarod összehasonlítani? Pl. a Blues Driver nekem nagy kedvencem, ha az árat is figyelembe veszem, akkor nehéz annál jobb eszközt találni a kategóriájában. Meg milyen gitárral, milyen erősítőn? És nem, sztem nem ér meg annyival többet.
Amúgy szerinted egy boutique pedál, mondjuk egy Fulltone FD vagy OCD vagy akármi hasonló nem ér meg 50e Ft? Vagy másképp fogalmazva, kb. kétszer annyit, mint egy tucat Boss?
Az alkatrészek öregedését nem tudod kontrollálni, az egyik jobb minőségű, kevésbé öregszik a másik rosszabb, vagy eleve pontatlanabb. A TS9-ben ráadáasul alapvetően az elkók öregszenek csak, a többi alkatrész emberi időn belül gyakorlatilag változatlan. Ha te azt mondod, hogy hallod a különbséget én elhiszem. Én személy szerint egy ts808 klónt építettem, és abban többféle opampot kipróbáltam, de igazából alig hallottam különbséget, gyanítom, hogy az alkatrészek szórása miatti hangzáskülönbségek nagyobbak és még azok is olyan kicsik, hogy két azonos típusú pedál gyakorlatilag egyforma hangot ad. De ez csak az én fülem, a tied lehet érzékenyebb, ezt nem vitatom. Ha neked megéri ez az árkülönbség egy olyan pedálért, aminek a hangjával elégedett vagy, akkor egy boldog emberrel több van a Földön és ez jó. Erről vitázni felesleges volna.
Ezt hosszasan nyújthatjuk, de a lényeg ugyanaz marad: egy ma is kapható pedálért sztem nincs értelme súlyos pénzeket kiadni, csak mert 30 évvel ezelőtti példány.
A művészeti alkotásokkal való összehasonlítás azért nem állja meg a helyét, mert azok nem tömegcikkek, hanem egyedi alkotások, sőt alapvetően nem is használati cikkek. A veterán autók pedig már nem gyártott termékek, így ahogy írtam ipartörténeti jelentőségük van. Az 59-es LP sem jó hasonlat, mert mind tudjuk, hogy a gitár fájának jót tesz a kor. Igaz a hangszedők "gyengülnek", de ez éppen érdekes, egyedi hangot is adhat a gitárnak. Ettől függetlenül a dollár-százezrekért mért vintage gitárokat majdnem ugyanolyan nevetségesnek tartom. Tulajdonképpen még szomorú is, mert sok kiváló hangszer végzi emiatt széfekben, vitrinekben befektetésnek, ahelyett, hogy valaki játszana rajtuk.
A nadrág már jobb hasonlat, számomra a használati értéke az, hogy tetszik-e, kényelmes-e, tartós-e és normális-e az ára. És kurvára nem érdekel, hogy XY márka fityeg-e rajta vagy kínai piacról származik. Az meg végképp nem, hogy egy harmincéves "vintázs" darab-e vagy tegnap varrta össze valaki. Ha a fenti attribútumai megfelelnek, akkor megveszem és boldogan hordom. Ugyanez egy pedál: ha tetszik a hangja, jókat írnak róla tartósság szempontjából és normális az ára - no és persze éppen kell, akkor megveszem. Ebbe nekem semmilyen pedál gyakorlatilag nem fér bele 30e HUF felett, de legalábbis nagyon extra szolgáltatásokkal kell bírnia. Ha emellett ráadásul olyan pedálról van szó, amit magamnak meg tudok építeni, akkor meg nyilván az lesz az választásom. Azért mert olcsóbb. Mert nekem ez egy eszköz, amit használni szeretnék és nem egy státuszszimbólum meg nem egy életérzés. Ha neked az, az a te dolgod, de én ezt ha a fejed tetejére állsz is nevetségesnek fogom tartani. Nem személyeskedés, nem is ismerlek, csak néhány fórumos megnyilvánulásodból. Igazából ha téged boldoggá tesz egy ilyen pedál megvásárlása, csak annál jobb, mert több boldog ember lesz a világon - te is meg az eladó is. Egy percig nem állítottam, de nem is gondoltam, hogy újburzsuj sznob vagy. Annyi pénzed van, amennyi és arra költöd, amire akarod, nekem ahhoz semmi közöm, de nem is érdekel különösebben. Én csak azt tudom mondani, hogy nekem nevetséges ilyen árakon látni a TS9-et.
olyan gyanúm van, hogy ilyen áron gyűjtőknek árulnak, akiknek eszük ágában sincs használni (hiszen arra bőven jó lenne töredékáron egy utángyártott, aminek valóban közelebb van a hangja mint egy régi elöregedetté) hanem egyből megy vitrinbe.
Ahogy az is lehet, hogy épp ez az elöregedés adja a "magic" hangot, és akkor azért kerül többe.
Volt egy rakat ts9-em. Mindenféle. Jöhet bárki, akinek van kedve végigmenni páron kipróbálni vakteszten, hogy melyik szól a legjobban, sőt, lehet hozni saját verziókat is.
Játszottunk ilyet rengetegszer a haverokkal, és mindig a klasszikus nyert.
Azért azt nem árt figyelembe venni, hogy ugyan a TS9 egy legenda, de egyáltalán nem magától értetődő, hogy ma egy 30 éves pedál úgyanúgy szól, mint harminc éve.
Úgyhogy kifizethetsz egy rakat pénzt, de simán lehet, hogy nem azt a hangot kapod, amit akarsz, sőt, azt a hangot egy friss utángyártásból valószínűbb hogy megkapod.
Egy 59-es LP pickupjában is gyengülhetett a mágnes, nem úgy fog szólni, mint új korában.
A kondenzátorok, ellenállatok, de még a félvezetők is (különösen a germánium) öregszenek.
Különbözőek vagyunk, és mindenki arra költi a pénzét, amire akarja. Az 59-es Les Paul-ok is tömeggyártott gityók voltak annó, aztán mégis dollár-százezrekért mennek manapság.
Furcsa, hogy beírod, hogy gyerekesnek tartod, ha egy tárgyat a használati értékén túl ártákelnek, és mindjárt utánna fel is oldod ezt az állítást a következő mondatban azzal, hogy a veterán autók esetében ez OK.
Az egész használati érték egy annyira képlékeny fogalom, hogy kiváncsi lennék, hogy szerinted mondjuk egy nadrágnak például mennyi. Mert lehet kapni legolcsóbb kínait mondjuk 3,000Ft-ért bálában, meg többszázer Ft-os designer nadrágot is. Ugyan mi alapján határozod meg, hogy mi egy nadrág használati értéke?
Vagy mondjuk mi a használati értéke a művészetnek, vagy az antikvitásoknak, vagy mondjuk egy 50,000 Ft-os argentin stake-nek?
Szerintem: teljesen szubjektív. Csak azon múlik, hogy te személy szerint mennyit vagy hajlandó kiadni egy gatyáért. Nincs abszolút értelembe vett használati értéke egy nadrágnak. Sőt, semminek a világon nincsen abszolút használati értéke, minden annyit ér, amennyit valaki hajlandó adni érte. És ez egy annyira magától értetődő dolog amúgy...
Megértem, ha te személy szerint nem vagy hajlandó 75e-t kiadni egy ts9-ért, mert neked nem ér annyit. Amit nem értek, az az, hogy miért olyan nehéz felfogni, vagy elfogadni buta kommentek (gyerekes hozzállás, nevetséges, sznobság, idióta, stb.) nélkül, hogy más viszont igen.
Egyébként, ha érdekel, én úgy gondolkodom a TS9 áráról, hogy a nagyon minőségi boutique overdrive-ok olyan 200-250 dollár körül mennek, azaz mondjuk kb. 50e Ft. Én fejemben, használati értéken, egy kurvajó boutique overdrive szó nélkül megér 50e-t.
Ehhez képest szerintem az eredeti ts9 többet ér, mert egy klasszikus és különleges pedál, amiből ráadásul egyre kevesebb van, mert azt "a" szériát már nem gyártják. Plusz ott van, hogy egyre nehezebb teljesen eredetit szerezni, mert nem sok rohangál otthon eladó, ebayezni meg nekem macerás.
Úgyhogy a kérdés a én fejemben az volt, hogy megér-e nekem +25eFt az, hogy van egy különleges pedálom, amit olyantól veszek, akit ismerek, és megbízok benne, nem kell az ebay-jel szaroznom, és ez itt és most ebben a pillanatban megvehető, mert ki tudja, hogy mikor fog a jövőben egy másik ts9 ilyen tiszta állapotban újra felbukkanni.
Persze ezt könnyebb elintézni azzal, hogy köcsög újburzsuj sznob vagyok, de ha egy kicsit félreteszed ezt a hülyeséget, akkor nem hiszem, hogy azt mondod a fenti logikára, hogy teljesen hibás.
A bélyegpiac a legjobb példa a hype-ra. Használati értéke semmi, különösebb esztétikai értéke sincs, de a megfelelő emberekben olyan hatást kelt mégis az az apró papírfecni, amit egy idelátogató szuperintelligens földönkívüli egyszerűen képtelen lenne megérteni.
ezzel egyet kell értsek. Az, hogy hype-ot vernek a gyártók egy termék körül, az totálisan érthető, hiszen profitmaximalizálásra törekszenek.
Csakhogy a hype az tipikusan olyan dolog, aminek ahogy öregszik az ember, egyre kevésbé dől be.
Ha a csak a gyártási költségekre gondolsz, akkor az összes pedál vicc áron megy. Nyilván a mögötte levő szakértelmet, a tervezést ugyanúgy meg kell fizetned és nem mellesleg a brand-et is. Az utóbbi számomra már kicsit nevetséges dolog, de ezen nem tudunk változtatni, a mai kultúrának ez része. A termékek nagy részével nemcsak a terméket magát veszed meg, de egy "életérzést" is. Ám legyen. A haszonéhség növekedése kevéssé érdekel, mert 80e forintért semmilyen pedálnak nem vagyok a célközönsége, különösen úgy, hogy tudom, hogy magamnak ennek a töredékéért meg tudom csinálni, ha éppen arra van szükségem (mint ahogy nincs, mert én pl. nem kedvelem a TS hangzást, de ennek itt most nincs jelentősége)
Én meg elég gyerekes hozzállásnak tartom egy használati tárgyat a használati értékén túl értékelni. Nyilván egyébként ennyire nem sarkos a dolog lásd veterán autók, de azért ott olyan tárgyakról beszélünk, amiket mondjuk már nem gyártanak, tehát ha más nem is, de ipartörténeti jelentőségük, értékük mindenképpen van. A TS9 gyakorlatilag változatlan formában ma is elérhető, teljesen értelmetlen dolognak tartom a 30 évvel ezelőtti darabokat többre értékelni, mint a maiakat csupán a koruk miatt. A hangzásbeli különbség meg minimum megkérdőjelezhető (de azzal te sem vitatkoztál). Nem mellesleg a Mona Lisa-s összehasonlítás itt el is bukik, mivel az egy egyedi műalkotás, míg a TS9 egy sorozatban gyártott használati tárgy. Annyit fizetsz érte, amennyit jól esik, ha neked gyűjtői értéke van, ám legyen, de ettől az én véleményem nem fog megváltozni.
Én nem a gyártási költségekre gondoltam, akkor nyílván vicc az árképzés.
De azt hiszem, ez a szint már túlnőtt a legenda értéken is, azért mégiscsak tömeggyártásról beszélünk. Ez már inkább misztikum. Azzal, hogy te kifizeted ezt az árat érte, a haszonéhség majd tovább nő, az majd tovább emeli az árát, és ezek a cuccok szépen lassan elérhetetlenné válnak és a "gyűjtők" polcain fognak megdögleni.
Te valószínűleg mindenkire irigy vagy, aki nem egy tanyán él, segélyből, és nem az az egyetlen szórakozása, hogy krétával rajzolgat a disznóól falára. Nem is csodálom, hogy nem fogod fel miről beszélek.
De talán érdemes megtartani a megjegyzéseidet, ha csak ezen a szinten tudsz társalogni.
Ja nyilván irigy leszek arra, aki 75 ezret ad egy 15 ezres pedálért. :)
Ennél már csak arra vagyok irigyebb, aki vesz egy BMW-t és beáll vele a budapesti dugóba... :)
Nem akarom ezt a dolgot túllihegni, de nagyon nagy óvodának tartom azt a hozzáállást, hogy az előállítási költségekkel példálóztok. Vannak dolgok, a legendák, a különlegességek, amiket nem anyagköltség alapján árazunk. A Mona Lisa-t is lefesti egy ügyes kéz, és semmibe se kerül a festék meg a vászon meg a keret, egy 59-es Les Paul-t is simán össze lehet rakni pár ezer dollárból, sőt, a világ legdrágább gitárja egy mezei Squire, amit pár híres ember aláfirkált.
Ugyanezt a legendát fizeted meg egy eredeti TS9-ben. Nem mindenki, hanem az, aki erre hajlandó áldozni, és aki ezt megengedheti magának.
Csak mert te ezt nem érted, attól még a dolog létezik.
Én speciál nagy tube screamer mániás vagyok, mert iszonyat bejön a hangja. 4 TS9-em van, egy eldzsi-verzió, egy rossz-chippes a 80-as évekből, és két jó-chippes, legendás verzió. A legutóbbit 75e-ért vettem, ha jól emlékszem, és szó nélkül fizettem ki érte ennyit.
Úgyhogy az itthoni piacon én pl. vevő vagyok ilyenre. Az ebay-en meg a legendás, eredeti darabokat pillanatok alatt elkapkodják. Múltkor láttam egy klasszikusat hirdetni 400 dollár feletti Buy It Now-val.
Én is láttam Klon Centaur-t 2500 USD-ért az Ebay-en. Igen, túl van ey lihegve rendesen, de egy cucc gyűjtői értékét nem feltétlen a valós, használati értéke adja meg. Ott van ak kék mauritius-i, az egy hibás bélyeg, és mégis milyen sokat ér.
Nevetséges ár, különösen, ha azt nézem, hogy ennek töredékéért építek magamnak egyet, amire nagy összegben fogadnék, hogy az emberek 90%-a vaktesztben nem tudná egy vintage darabtól mgkülönböztetni. Nem azért, mert ekkora spíler vagyok, hanem mert egy elég alap kapcsolás - az effektmesterek (eldzsi, EWR, Kócos, stb.) valszeg még nálam is jobbat csinálnának. De ez is olyan dolog, hogy a gyűjtők nem a hangot nézik, nekik megérhet ennyit. Kérdés, hogy az itthoni piacon ki lesz erre ennyiért vevő. De az se az én bajom lesz ;)
Az ebay-en az örökkévalóságnak hirdető eladók próbálkoznak ezzel a nagyságrendű árral, minusz ami az ebaynek jut belőle.
Kultuszpedál én értem, de van az a határ amit nehéz szó nélkül hagyni.
