!!! MUTAMEG !!! - Ide töltheted fel a HANGMESTER.HU MUTAMEG pályázatára szánt dalodat egy rövid dalszövegmagyarázattal (Határidő: 2022. december 6.)
Pályázati kiírás: www.hangmester.hu főoldal
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
Végülis mindegy, aki zenekart csinál, és szeretne fellépni, előbb utóbb szembetalálja magát ezekkel a problémákkal, én csak annyit akartam, hogy itt egy tehetségkutató, tessék jelentkezni, hátha...
És az még soha nem ártott meg egy zenekarnak sem, ha sokan voltak a koncertjükön:)
Hosszútávon (főleg ha 5-10 évről beszélünk) roppant elkeserítő tud lenni, ha benzinpénzért játszol, vagy mondjuk előzenekaroskodsz, és fizetsz érte, már ha szeretnél fellépni persze. Ha tényleg létre akarsz hozni valamit, eleinte lelkesen küzdesz, koncert előtt/után pakolod a cuccot, hétköznap próbákra jársz, gyakorolsz... Pénteken elbúcsúzol a barátnődtől, majd vasárnap találkoztok újra, elköltöd a megspórolt pénzedet hangszerekre, stúdióra, kajálásra, egy darabig lehet csinálni. De mikor 5 vagy 10 év után azt látod, hogy a barátnőd otthagyott, még mindig a szüleidnél laksz, és a gitárodon és az erősítődön kívül semmid nincs 30 éves korodban, és egy osztálytalálkozó után rájössz, mire vitték a régi haverjaid, akkor fog először átfutni az agyadon, hogy ez harc. Úszol az árral szemben, feladod, felbomlik a banda, és szétválnak az útjaitok. Otthon elgitározgatsz munka után, és ábrándozol egy új zenekarról, mert szeretsz zenélni, de nincs kivel.
Saját tapasztalatból is beszélek. Volt egy zenekarom, kész lemezanyaggal, folyamatosan koncerteztünk, minimum heti 5 próba, stb. Ki is adták volna a lemezünket, de olyan csórók voltunk, hogy húrra, dobverőre se volt pénzünk, nemhogy stúdióra, és mikor valaki kirámolta a próbatermünket, tudtuk, hogy véget ért a történet. Csináltunk egy búcsúkoncertet a haveroknak, és elbúcsúztunk egymástól. Azóta teljesen szétszóródtunk, ki hol kapott munkát oda ment, egy évben 1-2 próbát összeütünk, mert szeretünk zenélni, és jó látni a többieket, de soha nem lesz már koncertképes a zenekar.
Rengeteg zenekart ismerek aki hasonló cipőben jár, vagy fog járni, sajnálom őket, és tudom azt is, ha lenne közönség, könnyebb lenne talpon maradni.
A zene mindig kedvtelésnek indul, de ahogy telik az idő, ha hosszútávra tervezel, vagy kezd komolyra fordulni a dolog, egyre inkább harccá fajul, és akkor abba kell hagyni, ami miatt eldurvult a helyzet, szerintem ezért bomlanak fel a zenekarok.
aki meg azért zenél, mert örömet okoz neki (meg annak a 20 embernek, aki megnézi őt koncertről koncertre) az úgysem fogja abbahagyni.
Nos ez szemlélet kérdése.Ugyanis eljutsz egy pontig amikor mérlegelned kell!!! Mennyi időt és pénztáldozol a zenélésre még úgy hogy cserébe nem kapsz semmit? ÉLned kell, családod kell etetned. Sok ügyes zenész nem tud megélni és nem is ezzel foglalkozik. Igenis támogatni kell a lehető legtöbb műfajt és nem kiszorítani.
A kiadók és a média megtalálták az üzletet sajna az 5 perces "sztárok" személyében. Én tudom h a lemezeladások a béka segge alatt van, de az sem megoldás hogy sok tehetséget hagynak elkallódni. Kiadók oda sem hederítenek mert nem üzlet ahogy mondják.
Miért ne érdemelne meg nagy közönséget olyan csapat aki nem rockba öltöztetett popot játszik?
PL hiába tanulsz jazz-t otthon ezerrel amikor nem mész vele semmire. És olyan arcok zsebelik be a sikert elismerést és honoráriumot akik alig tudnak valamit a hangszeren. És olyan arcok szorítják ki az igazi zenészeket a klubokból médiából akiknek ez a szakmájuk ezt profi szinten művelik, akiket gyorsan felkap és magasztal egy magament de nem sokat tettek még le az asztalra.
Igazad van amúgy hogy a zenésznek megvan a választása hogy játszon tömegzenét, de arra viszont sokuknak kevés esélye van hogy önmagát kifejezze. De ha senki nem harcol ez ellen akkor sok értékes dolgot sosem ismerhetünk meg.
Pl azt mondták volna a Dream Theaternek hogy ez nem populáris. ez szar nem adjuk ki. inkább britney-t. öt qva jó zenésszel lenne kevesebb a világ.
Sajnos tudomásul kell venni hogy a média diktál. És ha a meg akar valaki élni a zenélésből, igazodnia kell a trendekhez.
Csak azt akarom mondani Lanmine hogy ha odajut a produkciód hogy üzlet alapját képezi, azaz pénzért árulod, hanghordozón vagy koncerten...stb onnantól kezdve igenis harc!!! És zenész ismerősökön látom nem effektíve csak abból él hogy penget. Igen sok mindennel kell szembeszállnia ahhoz h talpon maradhasson.
Egyetértek, tényleg sokkal több a fiatal rock zene kedvelő, csak kevéssé látszik.
A másik, hogy tényleg nem szabad a közönségszámot nézni. Ha az nézné mindenki, el sem indulna senki, mert sokáig kb annyi fő a közönség, mint a zenekar (jó esetben)... tényleg szeretni kell a zenélést.
Ja, és egymás után szaporodnak a hangszerboltok. Hová tudják eladni azt a mennyiséget, nem tudom?! A végén több zenész lesz az országban, mint iparos és egyéb. J.
"lassan egzotikummá válik a műfaj, és már csak elvétve lehet hosszúhajú bőrjakós arcokat látni hétköznap az utcákon. "
Már ne is haragudj, én ezt pont fordítva látom...sztem egyre többen hallgatnak ilyen zenéket, a fiatalok közül is, mint mondjuk 5-6 éve, mikor én voltam 17-18. Akkor mélypont volt.
Másrészt lehet, hogy nem látsz"bőrkajós arcokat", attól még lehet rock-kedvelő az illető. Nem is hinnéd, mennyi rövidhajú, átlagos öltözködésű ember hallgat ilyet.
"Új Péter mindig ír egy cikket, mikor egy-egy újabb legendás, és szinte ismeretlen zenekar feladja a harcot."
Talán a hozzáállással van baj. Ha a zenélést vki harcnak fogja fel, nem pedig kedvtelésnek, azért, hogy magának zenéljen, mert szereti, az sztem gáz. Bár ez motiváció kérdése nagyrészben. Aki nagy közönséget akar, az játszon rockba öltöztetett popzenét (zanzibár, linkinpark, stb) aki meg azért zenél, mert örömet okoz neki (meg annak a 20 embernek, aki megnézi őt koncertről koncertre) az úgysem fogja abbahagyni.
Lehet hogy rosszul gondolom (javíts ki), de ez az én véleményem.
Nemcsak a zenekarokat kell betuszkolni a médiába, közönséget kell nekik szerezni, újra meg kell szerettetni a rockzenét az emberekkel, lassan egzotikummá válik a műfaj, és már csak elvétve lehet hosszúhajú bőrjakós arcokat látni hétköznap az utcákon.
Az undergound pedig tele van tehetséges (világszínvonalú is akad közöttük, ha jobban szétnézünk) zenekarokkal, akik belefáradnak az erőlködésbe, a család melletti, munka utáni zenélésbe, a kilátástalanságba, hogy minden szabadidejüket a zenekarra áldozzák, minden felesleges forintjukat hangszerre költik, hétvégéken ki tudja mennyit utaznak, hogy hajnalban felléphessenek talán 10 ember előtt, százezreket ölnek egy pár száz példányban megjelenő CD-re, és akkora a rajongótáboruk, hogy névről ismerik szinte az összes embert, aki valaha járt a koncertjükön.
És végül feloszlanak, mert a gitárosnál jön a gyerek, az énekesnek három műszakban kell dolgoznia és nincs ideje, egyszercsak feladják.
Ez agónia. És ha többen járnának koncertekre, talán lenne értelme tovább küzdenie annak a néhány tehetséges zenésznek.
Új Péter mindig ír egy cikket, mikor egy-egy újabb legendás, és szinte ismeretlen zenekar feladja a harcot.
Miért? léteznek még csodák... pl.: egy korsó sör! De most tényleg... ld. System Of A Down. Nem egy könnyen befogadható zene, igényes és mégis sokan kajálják. (én is )
Sztem kissé felesleges görcsölés ez a részükről. Most mit akarnak? Egy népszerű rock csapatot, akiket elismer a média,és még igényes is? Ajj. Másrészt sztem az underground a körülményeknek megfelelően "működik", nem tom mire vélni ezt a "hányás" dolgot sem.
Rokkot akarnak, állandóan azon kesereg a főszerkesztő, hogy a hazai rock-underground a saját hányásában hempereg évek óta, és tíz éve reménységként számontartott csapatokkal van tele az ország.
Szerintem csak megpróbálnak köveket dobálni az állóvízbe, tuti lesz még folytatása az ügynek.
) 
