!!! MUTAMEG !!! - Ide töltheted fel a HANGMESTER.HU MUTAMEG pályázatára szánt dalodat egy rövid dalszövegmagyarázattal (Határidő: 2022. december 6.)
Pályázati kiírás: www.hangmester.hu főoldal
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
Nem kértem számon semmit. Sztem is jó cucc, főleg az első, kitűnő jelzés arra, hogy van érzéke hozzá, csak tovább kell lépni. Én is csak azt mondom, hogy hajrá!
az az anyag amiről vitatkoztok szerintem a maga egyszerű módján teljesen hallgatható. kár fikázni a kvinttologatást - ezt tudja, ennyi az eszközkészlet. amikor belecsap néha egy kis szolószerű dologba hallatszik is, hogy "nem kimunkált a kéz" még.
ez van. szerintem inkább bátorítani kell a "dógozót", mert azért lássuk be kevés a gitározás e fokán álló arc tol ilyen demo-t!!!!
MEGSZÓLAL és ez a lényeg.
Landmine meg olyat kér számon, amit ebben az esetben taplóság. én azt gondolom ez egy tanuló project és jó úton halad.
SZÓVAL HAJRÁ ZOOL!
Épp ez az. A Sabbath már jó rég megírta ezt a számot. Minek belőle 2006-ban is vagy száz tucat? :)
A második bekezdésre annyit mondanék csak, hogy hogy egyszerű zenét a legnehezebb írni. Nem hiába van az, hogy először mindenki virtuóz akar lenni, és csak jóval később jut el oda, hogy a zenéje egyszerű kifejezésmóddal kifejezze akár a végtelent (hú, ez kicsit nyálas, sorry)
A Queent pont nem ismerem:)
Hidd el, van empatikus készségem, nem is rossz. Én is játszottam ilyesmi zenéket, mint Zool, és akkor nagyon sokat jelentett. De ma füllel hallgatva ezeket, már csak egy szép kis emlék, nem több. Ez alapján látom azt, hogy Zool sokkal jobb lehetne, ha tovább tudna lépni.
Remélem, érthető az összefüggés:)
Egyetértek:)
A fíling az oké. De mikor megnézel a tévében egy meccset, inkább egy angol bajnokit nézel gondolom, mint egy magyar harmadosztályú meccset. Pedig, lehet, hogy a magyar csapat hozzáállása, mentalitása sokkal szívhezszólóbb, mint az angoloké. Jobban küzdenek, stb. De mégis. Azért nézed az angolt, mert élvezetesebb. Hogy mitől? A lehengerlő tudástól, a pontosságtól, attól, hogy iszonyúan változatos, és izgalmas.
A hasonlat a zenére is igaz.
Bocs, de most már nem állom meg, hogy ne szóljak hozzá.
"Kvinteket egymáshoz rakni mindenki tud"
akkor mit szólsz, ha azt mondom "Hangokat egymáshoz rakni mindenki tud" - ugye sántít a dolog...
Felhívnám a figyelmedet arra, hogy elég sok jónevű zenekar használt ill. használ kvinteket (és a másik "renegátot" a pentaton skálát). Jó példa a Black Sabbath "Paranoid" című klasszikusa, amely 90%-ban lényegében E5, C5, D5 és E-moll pentaton. És ez egy olyan szám, amely azóta is megállja a helyét bármilyen összehasonlításban - mellesleg sokak véleménye szerint ez volt AZ első heavy metal nóta.
Attól hogy valami egyszerű, lehet benne lélek (van is egy latin közmondás, asszem, egyszerűségben a szépség vagy hasonló), és fordítva is igaz, mit sem érnek a bonyolult futamok ha nincs bennük élet... manapság egyre több ilyent hallok sajnos, és - ami még rosszabb szerintem - egyre több lenéző véleményt az egyszerű zene irányában, pont a túlbonyolító és lekletlenné tévő irányzatok képviselőitől.
Ja, még egy apró példa: Albinoni Adagio-ja néhány száz éve híres, pedig lassú és egyszerű dallam...
Nem tévedek, legalábbis nem bizonyítottad a válaszoddal. A sokféle zene hallgatása még nem egyenlő a nyitottsággal, de kezdő lépésnek nem rossz.
Ha majd mások zenéjét is tudod az alapján értékelni, elhelyezni, hogy tudod, mit akar vele mondani vagy elérni...na akkor már rajta vagy az úton.
Pl. amit felsoroltál, azok alapján azt is hihetném, hogy ezidáig csak Queen-t hallgattál...)))
Ezt én is így látom. Engem sem érdekel (már) a virtuozitás, mert tudom, hogy nem ettől lesz jó egy zene.
Malmsteen engem sem izgat egyáltalán.
Amúgy, ha gondolod, hozzám jöhetsz tanulni, és szívesen segítek Neked. kattide
"Amit játszol egyébként az úgy rendben van, de én nem vagyok képmutató, ezt nem tartom nagy teljesítménynek, nem fogok hazudni..."
Nem versenysport. Különböző kultúrák, különböző emberek, különbözőképpen ítélik meg a zenét. Az élvezetet nem feltétlenül a komplexitás határozza meg. Az egyszerűség több absztrakciós lehetőséget tartalmaz, a komplexitás pedig implementálja azt, így válik bizonyos értelemben rétegműfajjá.
Szerintem egy dolog a fontos: a feeling. A többi sznobizmus.
Engem nem sértettél meg, mint mondtam senkit nem ismerek itt a fórumon, csak valahogy keveseltem azt a hozzászólást, hogy túllépek a kvinttologatáson.
A jó gitáros pedig nagyon relatív dolog szerintem, én nagyon bírom pl. Kirk Windstein, Pepper Keenan, Esa Holopainen játékát (csak hogy néhányat említsek). Emellett a pl. Malmsteen féle gitározás nem igazán izgat. Elmismerem a tudását és technikáját, de nem tetszik az ilyen fajta zene.
Szóval én nem a virtuozitást kívánom elérni a zenélésben, hanem azt, hogy hallgatható (bizonyos réteg számára persze) és emellett azért nem 3 akkordos zenét tudjak csinálni. Inkább ezen a vonalon próbálok meg továbbhaladni, mert tudom, hogy a virtuozitás nem motivál engem és soha nem is fogom elérni azt a szintet a játéktechnikámmal. Szóval próbálom magamnak megfejteni a zeneelméletet (nagyon sok hiányosságom van még) és olyan zenét csinálni, ami bár egyszerűnek hangzik, valahogy mégis komplex. Uhh remélem érthetően mondtam el az én ars poeticámat :)
