!!! MUTAMEG !!! - Ide töltheted fel a HANGMESTER.HU MUTAMEG pályázatára szánt dalodat egy rövid dalszövegmagyarázattal (Határidő: 2022. december 6.)
Pályázati kiírás: www.hangmester.hu főoldal
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
Melyik az a hang..? most már engem is érdekel, a kedvenc Vai számom ugyanis Ez a dal is jó példa, a "nem tudom eljátszani élőben, ezért aztán könnyített megoldást használok"-ra.
Van benne az a nem egyszerű tapping felmenet, amit még egyetlen koncerten, többek közt Pesten sem játszott, helyette vmi tök más, sokkal egyszerűbb lemenetet pengetett, akárcsak a G3 dvd-n.
Szóval...
Animal sztem Vai egyik legzseniálisabb száma, kedvencem. Amit a Live at Astorian ebben a számban letol az se semmi... Bad Horsie főleg a DVDn iszonyú, legalábbis amikor össze-vissza gerjeszti a gitárt a sustainerrel. Egyszer jó poén, de újrahallgatva inkább 2 perc szenvedés...
A juice-t mint ellenkező példát hoztam fel, az kifejezetten "straight", ezért is furcsa/emberi az a hamis hangocska.
inkább:
Riddle, Animal, de pl a Bad horsie is telivan ilyen "borzalmakkal"
Vannak műfajok, amelyek kedvelői azért mennek, hogy a zenészek önmegvalósítását követhessék nyomon real time-ban, ilyen a jazz.
Vannak mások, ahova még bulizni mész, kiereszteni a gőzt, hogy megnézd a kedvenced, idolod, példaképed, tudomisén, és ott meg azt várod, hogy azt kapd, amiért kifizettél egy rakat pénzt.
Nem azért mentem a DT koncertre, hogy minden számban improvizációkat hallgassak, arra ott van egy-két előre jól megbeszélt, a közönség többségének jam-nek tűnő rész, illetve egyszemélyes szólórészek.( mi esetünkben Jordan-é volt )
De ha a Petrukki az Under a Glass Moonban elkezdett volna össze-vissza mást játszani, sztem repült volna felé néhány söröspohár De pl. hogy egy konkrét példát vegyünk.
Ott van a Lie első szólója.
Ahány koncertverziót eddig láttam/hallotta -van egy pár- a végét nem tudja eljátszani, ezért koszol egy jó nagyot, amit sokan " de jó volt ez"-zel konstatálnak, én meg szeretném egyszer élőben uazt visszahallani.
Tudom, művészi szabadság meg minden... de én szerelmes tudok lenni egy-egy dallamba, részbe, és gyűlölöm, ha variálnak.. Istenem, hát nem vagyunk egyformák..
Sztem meg ez egyszerűen rossz berögződés, el elfogadott dogma, miszerint, ha mást játszol, nem bírod eljátszani az eredetit. A közönségnek nem kell más, mint hogy énekelhesse a dalokat... de ugye az is tudvalevő, hogy a legnagyobbak nem a közönség kegyeit kereseik, mert akkor nekik lenne a legnagyobb közönségük:)
Hát, azért megnézném hogyan játszod el a Körhinta szólóit..
Sztem elég magas szintű gitárjáték van azon a lemezen, ha a rockot, mint műfajt vesszük alapul.
Nem szabály, hogy ugyanazt kell eljátszani, de nekem a szólók olyanok, mint egy dal a dalban, tehát, ha vki homlokegyenest mást játszik, mint amit megszoktam, akkor az számomra olyan, mintha totál más dalt hallgatnék, és én nem azért vettem jegyet, hogy számomra teljesen ismeretlen dalokat hallgassak, hanem azért, hogy a kedvenceimet "énekelhessem".
És ezzel a legtöbb ember így van ám- mármint, hogy azért megy el, hogy a kedvenc dalait hallhassa élőben.
A jazz megint más műfaj, mert az nem erről szól, ne hasonlítsuk össze a kettőt.
ja. jó példa a Steve Vai: Juice
van benne egy lemenet amikor egy frázist ismételve megy lefelé, és becsúszik egy kanda(!!!!! :)
pedig ő aztán művészi fokra fejlesztette az atonális/az aktuális harmóniamenettel köszönő viszonyban sem levő hangok használatát (és mégis jók).
Egyébként meg ezért bírom annyira az Alien love secrets-t meg a Passion&Warfare-t ezeket a hangulatokat későbbi albumain csak 1-1 nóta hozza (Pl Windows to the soul)
Egyre rosszabb példákat hozol:) Hol van egy Moby Dick gitáros a "legnagyobb" szinthez? Amúgy én az élő teljesítményét nem ismerem a fickónak, csak lemezről, tehát nem akarok semmi rosszat mondani róla, még az is lehet, hogy azok az imprók sokkal jobbak(vagy legalább ugyanolyanok), mint a megírt szólók. És akkor ez most miért hiba? Miért szabály az, hogy élőben ugyanazt kell játszani, mint koncerten? Ezért haragudni egy zenekarra, hát nem tudom...
Okoskodhatnék, és mondhatnám, hogy ha már sokmindent megtanultál, amit most még nem tudsz, majd tutira másképp fogod látni ezeket.
Mert nekik a "technikás zenei halmazok" a védjegyük Másrészt meg én pl. igenis elvárom, hogy a kedvenc szólóimat rendesen elpengesse adott gitáros, mert én azt úgy szerettem meg.
Utálom, amikor vki szétimprovizálja a szólót, főleg, ha azt azért teszi, mert nem tudja eljátszani a saját, megírt verzióját. ( lásd Mentes Norbi a Moby Dickből ).
Én ilyenért rendesen haragudni tudok egy zenekarra.
Az uccsó Metallicán is kiakadtam a megjelenésekor, hogy egy szóló sem került rá. Azóta nem is hallgatom még a régi cuccaikat se A Lars és Kirk is már csak egykori önmaguk fakó árnyjátékai, annyira nem tudják hozni azt, amiért-többek közt- megszerettem őket. Bennem ők már rendesen lerombolták, amit korábban felépítettek.
Ha a DT is átmenne a Silent Man nehézségi szintű dalok játszásába, nem hinném, hogy sokáig kíváncsiak lennének rájuk az emberek.
Ők azért lettek azok, amik, mert azt játszották, amit Ha az AC/DC elkezdene Malmsteen gyorsaságú témákat játszani, gyorsan üresek lennének az arénák.
A rajongó érzékeny "faj", és bár ugyan vannak bizonyos határok, amelyeken belül az előadó bátran lépkedhet, vigyázni kell, hogy ezeken ne lépjen túl, mert könnyen elveszítheti azt, amiért annyit dolgozott, és amiért az emberek megismerték, megszerették.
