!!! MUTAMEG !!! - Ide töltheted fel a HANGMESTER.HU MUTAMEG pályázatára szánt dalodat egy rövid dalszövegmagyarázattal (Határidő: 2022. december 6.)
Pályázati kiírás: www.hangmester.hu főoldal
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
Na, az előbb már nagyjából ugyanezt leírtam egyszer, de elveszett, úgyhogy most nagyon ingerült vagoyk, ergo lehet hogy több lesz a trágárság ebbena verzióban. szövegügyben szólnék hozzá, szintetizálólagosan.
1. szerintem nem szerencsés nyelveket egyszerű/bonyolult tengely
mentén hasonlítgatni. az angol egyáltalán nem egyszerű nyelv - a rockandroll
nyelvezete az, de az igazán jó angol szövegírók (Nick Cave, Dave Eugene Edwards,
Tom Waits, hasonlók) nem is ezt a szókincset használják. a magyar nagyon nehéz nyelv,
sok okból, a kínosan maszatolásmentes kiejtéstől (ami miatt aztán szarul beszélünk angolul,
mikor minden hangot ki akarunk mondani abban pl. hogy couldn"t) a fejfájdító nyelvtani
finomságokig, de szerintem ez még magában nem nehezíti meg a szövegírást.
2. ami megnehezíti az angollal szemben, amiben ugye sok a kurta, erre termett
szó, meg a rímelést segítő millió ugyanolyan végződés, az az állandó elsőszótagos hangsúly,
meg a hosszú szavak, amiket szépek, szeretjük is őket, meg nincs is másunk, tehát kénytelenek
vagyunk használni, meg ráadásul szóvégekkel is szarabbul állunk, sokan meg is elégednek rettentő kínrímekkel
(uccsó amit hallottam, by Pataki Attis 15-én: "a leszületéssel vállaltál mindent/a leszületéskor
tudtad, hogy így lesz" [egyébként is, mi az, hogy leszületés?]). mások direkt írnak kínrímet,
az bír szórakoztató lenni (pl . Belga "zenekar"), megint mások meg a rímet fogalmában fordítják ki magából,
mint pl. Bornemissza Ádám barátom, aki a szarásról írott kis ragtime-szerűségében le bírta rakni azt, hogy
"délben még úgy hivták, paprikás/de már a sorsa kábelfektetés" - ezt a módszert egyébként szemérmetlenül lenyúltam egy dalhoz).
3. van egy "pszichológiai" oka is annak, hogy nehezebb magyar szöveget írni, persze ez lehet hogy csak rám vonatkozik.
ez az, hogy ha az anyanyelveden írsz szöveget, sokkal jobban és hamarabb kezd el zavarni, ha belekeveredett valami kínos,
amiről úgy tűnt, hogy belefér, mikor írtad. először csak kicsit kínos, aztán szépen lassan kurva szarrá változik (nekem 8-10 magyar
szövegem állja eddig nagyjából az idő próbáját, de olyan egy sincs, amiben semmi kínos ne lenne - az angokolat sorra váltom le, 3 maradt)
ez az angol szövegeknél nincs így. én elég jól tudok angolul, igaz, a kiejtésem gatyásodik csúnyán
(modnjuk fél évnyi nem angol anyanyelvűekkel angolul kommunikálás is rontott rajta rendesen), de nem olyan primer módon értem, amit éneklek,
mintha magyrul volna, ezért aztán egyszerűen nem zavar. más kérdés, hogy szólni nem biztos, hogy fog bármiről is.
vagyis: magyarul bármilyen szöveget írni nehéz. angolul csak jót:)
ne haragudjatok, hgoy ezt így rátok öntöttem, de muszáj-szövegíróként érintve éreztem magam.
Értem én, de miért lenne könnyebb az angolt rátenni a zenére? Sokan azzal keverik, hogy mivel az angolt nem értik, bármilyen ritmusos marhaság jól hangzik. A magyarral már más a helyzet mert zavaró a rizsa. Szerintem ennyi az egész.
Tökéletesen igazad van, de ez előre megfontolt szándék , része a stílusirányzatnak (valamikor spontán lehetett, de ma már...).
Jay Ashton is (szerintem) markáns latino-beütéssel énekel, mégsem érzem idegenszerűnek, mert a magánhangzókat megfelelő fedettséggel ejti, nem nyíltan ááéééíííóóó, és a -th sem sziszeg
GJ: nem én írtam most a hátteret, hanem csak rájátszottam egy backing trackre. Ez a második próbálkozás volt rá. Hogy érted, hogy mennyi ebből az improvizáció?
, része a stílusirányzatnak (valamikor spontán lehetett, de ma már...).
